Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Horváth Emil: A tarpai töltésszakadások és következményei

A tarpai töltésszakadások és következményei 109 a Tisza jobb parti elsőrendű árvízvédelmi töltésébe kötött be kb. másfél kilométerre a vásárosnaményi híd alatt. Ami ezen kívül volt, mindenütt sík víz. Az ott lévő házak átlagosan 50-80 cm-es vízben álltak. A nap első felében a vízállás-emelkedés megszűnt, így csak a kiépült körgát állagának megóvását kellett biztosítani. A védekezési munkában a helyi vízügyeseken kívül több száz fő honvédségi, katasztrófavédelmi és helyi erő vett részt. Az esti időszakra stabillá vált a védelmi helyzet, bizonyossá vált, hogy a településrész megmenthető az elöntéstől. Csak becsülni lehet az itt felhasznált fontosabb anyagok mennyiségét. Homokzsákból legalább 100 000 db, földből (homokból) mintegy 6000 m

3 épült be a körtöltésbe. Március 10-16. Helyreállítási munkák Március 10-étől a tarpai gátszakasz két szakadás közötti suvadásos szelvényeinek erősítési munkáit irányítottuk. Feladatunk volt a suvadással legyengített töltésszelvények ideiglenes megerősítése bordás megtámasztással. A védelemvezetés utasítása szerint legkésőbb a két szakadás zárásával egy időben kellett befejezni a munkát. Utalva a bevezetőben használt katonai terminológiára: a helyszínre visszatérőket csata utáni kép fogadta. Ekkorra a folyóban a víz már annyira visszahúzódott, hogy nem folyt át a szakadásokon, már a mentett oldalon sem volt összefüggő vízfelület, csak a mélyebb részeken. A szakadások szelvényeiben nem képződött kopolya. Az elemi erővel áttörő víz az erősen kötött talajba csak kisebb mélyedéseket tudott vájni, amelyek egymáshoz kapcsolódva fedték le a szakadások szelvényét, olyan formációban, mint a kemény hó felszínen kialakuló „napkelyhek". Felszínüket sűrűn szőtték be a közeli fák gyökerei. A szakadások végpontjai meredeken szakadtak le, feltárva a töltés keresztmetszetét. A suvadások, összesen tizenhárom, mint sebhelyek borították a mentett oldali rézsűt. Legtöbbjük jellegzetes alakkal kiszikkadva, bemerevülve: karéjos, lépcsős leszakadással a rézsű felső szakaszán, alul az elfolyt talajjal. A nyúlgát a koronán sok helyen a tengelyben vagy ahhoz közel futott, követve a korona magas pontjait, ami akkor, az építéskor, mintegy másfél sor zsáknyi magassági „megtakarítást" jelentett. Elsődlegesen a két szakadás közötti suvadásokat kellett biztosítani. Ezzel egyidőben kezdődtek a szakadások elzárási munkái: előkészítő munkaként a megközelítő utak kiépítése a szakadásokhoz és a szakadásokban a műterep kialakítása tolólapos gépekkel. Két vízügyi igazgatóság (Győr, Gyula) védelmi osztaga, valamint az ÁBKSZ Kht. végezte a munkálatokat (Bodnár 2003, Kántor-Szöllősi 2003). A helyreállítási munkák irányításra két miniszteri biztost neveztek ki, a győri és a pécsi vízügyi igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese személyében. A suvadások biztosítási feladatainak végrehajtásához rendelkezésre bocsátották a térségben lévő földi- és légi teherszállításra alkalmazható honvédségi járműveket: 9 db PTSz szállítójárművet és 12 db Mi-8 típusú helikoptert. A mintegy 2 km-es töltésszakaszra és közvetlen környezetére koncentrálódó munkák szervezése, összehangolása jó együttműködést kívánt az irányítóktól. Feladatuk volt a Vásárosnamény körzetéből indított töltött homokzsákokat szállító tehergépkocsik