Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Horváth Emil: A tarpai töltésszakadások és következményei

110 Horváth Emil helyszíni irányítása, a gát közelében létesített depónál a zsákok átrakása PTSz szállító járművekre, valamint a helikopteres óriászsák szállítás földi-légi irányítása, figyelemmel a szakadás elzárási munkákra és a mentett oldalon megkezdett felvonulási útépítési munkákra. A homokzsákok beszállítása az 50-70 cm mélyen átázott területen csak lánctalpas járművel volt lehetséges. A szállítás súlypontja 2 km körül volt, ami általában 4 db PTSz szállítójármű állandó üzemét tette szükségessé a folyamatos munka biztosításához. Míg egy PTSz száraz talajon 400 db töltött zsákot képes szállítani, mélyen átázott talajon ennek csak felét. A homokzsákok beépítését a helikopterek által odaszállított, zúzottkővel töltött óriászsák bordákon végezték. Igénybe kellett venni helikopteres szállítást is. Ennek vitathatatlan előnye a földi szállítással szemben, a rövid fordulási idő és a fordulónként szállítható nagy tömeg, ami maximálisan 4 tonna lehetett. A kőzúzalékkal töltött óriászsákok 1—1,5 tonnát nyomtak. Több száz várt elszállításra a Tisza bal partján, Kisar külterületén kialakított leszállópályán, ahol 12 helikopter állt készenlétben. Ez a depó légvonalban kb. 5 km-re volt a sérült gátszakasztól. A munka első fázisában óriászsákokkal kiépítették a bordasorok nagy részét. Ezt követően homokzsákokkal - kézi munkával - alakították ki a végleges formát. A légi szállítás irányítása feszített tempót igényelt. A gyors fordulók miatt elegendőnek bizonyult 2-3 helikopter igénybevétele, fordulónként 2 db óriászsák szállítását végezték. így lehetett biztosítani, hogy a zsákok pontosan, ellenőrzötten épüljenek be. Jó kapcsolat alakult ki a földi irányítók és a repülők között. Ez a munka is igazolta: a légi szállításos óriászsákos beépítési technológia polgárjogot nyert az árvízvédekezésben. Nagyon fontos momentum volt a földi irányítás. Képzeljük el: a helikopterre felfüggesztett 10-15 m drótkötélen a 2—(4) t súlyt, amelyet pontosan a megadott helyre kellett letenni. A gáton 2 fő földi irányító volt: egy helikopterpilóta, és mellette a vízügyi műszaki szakember. A „földi pilóta" rádió és zászló jelzéssel a vízügyes által meghatározott helyre navigálta a helikoptert, ami nem volt könnyű feladat, a szél, a közeli fák és a építendő mű tűréshatára miatt. A helikopteren 3 fő volt: a pilóta, az irányító (aki kihajolva a gépből figyelte a földi irányítót és a függesztett zsákot), valamint a zsák kibiztosítását végző személy. Amint a helikopter a zsákkal araszolva a megadott hely fölé ért és a földiek jelzésére ő is jelt adott a kioldónak, aki kibiztosította a zsákokat. Ezután a pilóta „elemelte" a gépet. Ez a művelet nagy összpontosítást igényelt mindenkitől, főként a pilótától, aki a gépet zsonglőrként vezette, úgy, hogy a rotor olykor néhány méterre pörgött a fák ágaitól. Az egész nem tarthatott tovább egy-másfél percnél, miután a gát mellé ért a helikopter, ugyanis a gép „lebegtetése" roppant nagy koncentrációt igényelt a pilótától, s az apró manőverező mozdulatokból az idő multával egyre nagyobb kilengések lehettek. A helikopteres szállítás földi személyzetéhez tartozott 3-4 fő vízügyi dolgozó, akiknek a feladata a óriászsákok felfüggesztésére szolgáló drótkötelek összegyűjtése volt. Ezeket nagy gyorsasággal kellett kibányászni a zsákok közül. Erre a munkára - a következő helikopter érkezéséig - mindössze 3-4 perc állt rendelkezésre. Mindezt szinte futólépésben kellett végezni a mentett oldal és a gátkorona között, rövid szünetekkel. A légi szállítást március 10-14-e között végezték, szinkronban a földivel. Körülbelül 700 db óriászsák és 66 000 db homokzsák épült be. A munkálatokban részt vett 300 katona és 40 vízügyi dolgozó. A felvonultatott technikai eszkö-