Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

III. kötet: A 2001. évi árvíz - Lazányi István: A töltésszakadások geotechnikai okai

A Felső-Tisza 2001. évi töltésszakadásainak geotechnikai vizsgálata 87 5. kép. A töltészakadás pillanata a Tisza jobb parti töltésén Tarpánál (2001. március 6. 14 óra) (Fotó: Magyari György, ÁBKSZ) A töltésszakadás nagyon hirtelen, a függőleges határolású csonka töltéstest tömbös elmozdulásával jött létre, a sorozatos - és olykor a koronába is belemetsződő - suvadásokkal leginkább meggyöngített szakaszokon, valószínűleg több ok együttes hatására. Ezek között a szerkezetes töltéstestben, esetleg hézagokban kialakuló víznyomást, valamint a közel függőleges földfalnak a roskadását lehet megjelölni. A töltésnek először a felső része szakadt át 5-6 m szélességben, majd a nyílás fokozatosan mélyült és bővült, elzárására esély sem volt. Az átömlő víztömeg csak magát a töltéstestet rombolta szét és mosta el, a kemény alapréteg ellenállt, és kisebb kimosódások árán viszonylag épen maradt, kopolya - egy rövidebb szakaszt kivéve - nem képződött. 4. Összefoglalás Az árvíz alatti és az azt követő helyszíni bejárások tapasztalatai, a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság által a töltésszakadások okainak és körülményeinek vizsgálatáról készített összeállítás, a KÖVÍZIG Mérnöki Iroda által végzett helyszíni feltárások és laboratóriumi vizsgálatok, az árvíz idején készült fényképek és videó felvételek átfogó értékelése alapján az árvédelmi töltés károsodásának és szakadásainak okait a következőkben foglaljuk össze. - Az árvízvédelmi töltés védőképességét kritikusan veszélyeztető és végül töltésszakadáshoz vezető jelenségek kizárólag a töltésnek azon a mintegy 2700 m hosszú szakaszának egy részén következtek be, melynek megerősítése a