Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy László: A dombrádi buzgár vizsgálata

A DOMBRÁDI BUZGÁR VIZSGÁLATA NAGY LÁSZLÓ Az 1998 novemberében levonult felső-tiszai árvíz hatására több helyen veszélyes árvízi jelenségeket tapasztaltak (Fazekas—Bodnár 2003, Korompay et al. 2003). Ilyen volt a dombrádi buzgár is a 07.02 árvízvédelmi szakaszon. A 07.02 árvízvédelmi szakasz a Tisza bal part 23+000-48+000 tkm között, a 470,1 km

2 területü felső-szabolcsi öblözet mentesítésére kiépített védvonal rendszer része. Az öblözet területén 26 település fekszik, az állóeszközök bruttó értéke az 1994. évi felmérés szerint közel 10 MdFt. Az öblözetben a szervezett árvízmentesítési munkálatok 1854-ben kezdődtek. A területet a Tisza ismétlődő árvizei és a nyíri fennsíkról érkező külső vizek ellen kellett megvédeni. Nagyarányú töltésépítési munka 1854-1858 között volt, amihez az 1830. évi árvízszintet tekintették mértékadónak. Az 1859. évi árvíz alatt a 23+300 tkm szelvényben, Csibarétnél volt gátszakadás és került víz alá a felső-szabolcsi öblözet. Az állandóan emelkedő tendenciát mutató árvízszintek a töltések méreteinek állandó növelését tették szükségessé. Az I860, évi árvíz meghaladta az 1830. évit, így a töltések magasítása 1862-ig elkészült, a korona szélesség és a rézsűhajlás változatlanul hagyása mellett, 79 cm-es magassági biztonság figyelembe vételével az 1860-as árvízszint fölött. Az így megépült töltések sem jelentettek azonban kellő biztonságot, 1865-ben újra Csibarétnél volt szakadás, de 400 méterrel fentebb, a 23+700 tkm szelvényben. Az 1867-es árvíznél Dombrád és Veresmart között 8 gátszakadás volt (teljes hosszuk 432 méter) és 220 km

2-es elöntés (Kovács 1979). 1869 újra katasztrofális árvizeket hozott az öblözetben élőknek. Veresmart határában öt helyen szakadt el az árvízvédelmi gát (összesen 212 méteren) és 110 km

2 került víz alá. A megpróbáltatások azonban nem értek véget, 1870-ben a kanyári gátőrház felett volt szakadás a 39+700 szelvényben (Kovács 1979). Az 1888-as árvíz után —annak ellenére, hogy az árvíz gátszakadás nélkül vonult le - ismét védvonal fejlesztés kezdődött. 1890-ig a kiépítés befejeződött, amikor is a gát az 1888-as árvíz fölött 1 méteres magassági biztonság kialakításával készült el. A töltés átlagos magassága 4 méter, ahol a töltésmagasság a 2 métert meghaladta, ott padkás szelvény épült. Ezután hosszú ideig, az 1970-es árvízig a 07.02 árvízvédelmi szakaszon jelentős beavatkozás nem volt. Az 1998-ig legmagasabb 1970-es árvíz után több helyen —rövid szakaszokon - okszerű beavatkozás történt, úgymint rézsülaposítás, résfal építés, 1:3 mentett oldali generálrézsü kialakítása. A 07.02 árvízvédelmi szakaszon a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIV1ZIG) szakemberei a felszíni viszonyok alapján 20 db holtág-keresztezést azonosítottak a 80-as évek elején. Ezek közül egy található a 33+36(>-33+420 tkm szelvények között, az 1998. évi buzgár környezetében. A holtág keresztezés jól azonosítható a buzgár környezetéről készült légitelvetelen (/. ábra). Fontos megjegyezni, hogy az Nagy László oki. mérnők, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Felszíni Vizek Főosztályának főtanácsosa (Budapest).