Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Szlávik Lajos: A vízügyi igazgatóságok közreműködése a felső-tiszai árvízvédekezésben

A vízügyi igazgatóságok közreműködése a felső-tiszai árvízvédekezésben I 73 hevességéből adódóan ezek a jelenségek ilyen rövid idő alatt szinte ki sem alakulhattak, csak 1—2 nappal azt követően. A vásárosnamény-zsurki árvízvédelmi szakaszra beosztott műszaki irányítók (8 fő) viszonylag kedvezőbb helyzetben voltak, mivel a tetőzésig még volt 12-14 óra, ezért a felkészülésre több idö maradt. A védelemvezetés meg tudta szervezni a segédöröket, a műtárgyak őrzését, a kritikus helyek bevédését. A közvetlen veszély elmúltával (november 8-án) a műszakiak egy csoportját átirányították Kisar—Panyola térségéből Tiszabercel szakaszvédelmi központba, a 07.01 .sz. nagyhalász—vencsellő-buji árvízvédelmi szakaszra. A Tisza bal part két örjárásába, valamint a Lónyay-főcsatorna mindkét partjára, Gáva—Vencsellö, Buj—Kótaj térségébe. Ezen a szakaszon az árhullám már LNV alatt tetőzött. A védelem vezetésnek elég idö állt rendelkezésére a felkészülésre, tekintettel az előző napok felső-tiszai tapasztalataira. A műszakiak a gátőrökkel együtt mozogva teljesítettek szolgálatot, ami mindkét félnek hasznos volt, a jelenségek felismerését, az értékelés és a beavatkozás módját illetően. A döntést a beavatkozásra a szakaszvédelem vezetés hozta. Az árvízi jelenségek nem voltak veszélyesek. Az első műszaki csoport tagjait november 11-én rendelték vissza Székesfehérvár állomáshelyükre Tiszabercelről, illetve november 12-én Vásárosnaményból. Váltásukra ugyancsak 16 főt rendelt ki az OMIT, 8-8 fös megosztásban a FETIVÍZIG területére, a 07.01. sz. és a 07.09. sz. árvízvédelmi szakaszra, valamint a TIVÍZIG-hez, a 09.01. sz. Tiszafüred—Tiszakeszi árvízvédelmi szakaszra. Az árvízi terheléssel arányosan nőtt a jelenségek száma: ezek elsősorban talpszivárgások, csurgások, fakadóvizek, valamint néhány helyen felpuhulás voltak. Mindkét helyszínen a műszakiakat helyi gátörökkel, helyismerettel és védekezési tapasztalattal rendelkező dolgozókkal együtt tették őrszolgálatba, nagyban elősegítve ezzel a tapasztalatszerzést mindkét fél részére. A műszaki csoport visszarendelése Székesfehérvárra két ütemben történt: november 16-án a nyíregyházi és november 19-én a debreceni területen lévőket. A Felső-Tisza Kisar—Vásárosnamény közötti szakaszán kilométereken át meghágás ellen kellett védekezni az árvíz első szakaszában, (november 6—7-ííí), így: a 98+100-98+600, 103+000-104+500, 122+000-123+000, 123+500-126+500 tkm. között. Volt olyan hely — Panyola térsége — ahol az árvizet megelőzően töltéserősítési munkálatok folytak. (Tisza bal part 118+200-119+100 tkm. és a 121+000-121+700 tkm.) Ezen töltések magassági hiánya kritikus helyzetet teremtett. Itt például hevenyészett, földből (sárból) épített, s fóliával bevédett nyúlgátat készítettek a védekezők, elhárítva ezzel a legrosszabbat. November 7-ét követően, az árhullám alsóbb szakaszra helyezödésével, egyben ellapulásával, mindinkább a töltésátázások, csurgások megszüntetése, a mentett oldali talaj leterhelésére tevődött át a hangsúly. A vásárosnamény-zsurki árvízvédelmi szakaszon, november 7-e után már védekezni kellett hullámverés, elhabolás, felpuhulás és szivárgás ellen is, a 88+800— 89+050, 98+100-98+600, 98+600-98+900, 102+000-102+100, 104+000-104+500 tkm. között. A 07.01. sz. és a 07.09. sz. árvízvédelmi szakaszon, valamint a TI VÍZIG 09.01. sz. árvízvédelmi szakasza mentén tipikus, hosszantartó árvízi terhelésből adódó jelenségek elleni védekezési módokat kellett alkalmazni. A 07.01. és a 07.09. sz. árvízvédelmi szakaszon mintegy 70 db volt az észlelt jelenségek száma, amely főként a