Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Szlávik Lajos: A vízügyi igazgatóságok közreműködése a felső-tiszai árvízvédekezésben

176 Szlávik Lajos Lónyay-föcsatorna mentén jelentkezett, szivárgás, csurgás, buzgár, fakadóvíz és felpu­hulás formájában. A debreceni igazgatóságnál észlelt jelenségek közül említést érdemel a Tisza bal part 55+500 tkm-ben a buzgárelfogás, valamint a Tisza bal part 39+500-41+000 tkm között a terfillel kombinált töltésmegtámasztás. Az árvízvédekezés tapasztalatai rendkívül szerteágazóak és sokrétűek. A rendkí­vüli helyzetben (napokban) tapasztalni lehetett bizonyos önszerveződéseket a védvo­nalakon, ott, ahol nem volt elég a műszaki irányító létszám. Ez részben érthető, hiszen a helyiek magukat védték. Nem kis erőfeszítésbe került a vezetést átvenni. Másrészt úgy is értékelhető ez a jelenség, hogy azt az űrt, ami a vízügyi szervezet létszámcsök­kentéséből adódóan keletkezett, mielőbb meg kell szüntetni, mert különben más szer­vezetek, szerveződések ösztönösen, de ki fogják tölteni. A hírközlési rendszer jelen állapotában nem alkalmas védekezésre. Ez nem új ke­letű, már több évtizedes probléma. A jövőben a hírközlésnek ki kell épülnie az operatív egységekig, mert csak így kapható és továbbítható gyors és megbízható információ az irányítóknak és a végrehajtóknak. A műszaki irányítóknak szakmai fejlődésük érdekében rendszeressé kell tenni a másutt levonuló árvizekben való részvételt, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy csak az előzetesen kijelölt, ún. társigazgatósághoz mennek segítséget nyújtani, vagy csak rendkívüli esetben. Az új védelmi szervezet operatív létszáma markánsan átalakult. Ami szembeötlő: létszámban domináló a közerő. Ennek irányítása, vezénylése különösen nagy feladatot jelent. A legmegbízhatóbb erő a honvédség volt, azonban biztosítható létszámuk elég­gé behatárolt. Az árvízi tapasztalatok közlése a számadatok mellett nem nélkülözheti a szubjek­tumot, hiszen a kilométerek, tonnák, darabszámok mögött az alkotó, végrehajtó em­bert kell látnunk, aki sajátos nézőpontjából látta és láttatja „objektíven" az eseménye­ket. Annyi bizonyos, hogy ebben a védekezésben helytállt az újjászervezett, most formálódó szervezet, amely magába foglalja most már a vízügyest, a honvédet, rend­fenntartót és az önkormányzati erőket. Nagyszerű tettet vittek végbe nemcsak szakma­ilag, hanem ami a védekezés morális részét illeti. Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NYUDUVIZIG) a november 7—16. kö­zött eltelt időszakban, az EVIZIG kérésére, 4 fő műszaki irányítóval segítette a bod­rogközi árvédekezést. Ez a szűkre szabott kisegítői létszám meglepőnek tűnhet annak ismeretében, hogy az Észak-magyarországi (miskolci) és a NYUDUVIZIG között van egy olyan elkötelezés, hogy jelentősebb árvízvédekezések esetén kisegítik egymást. Márpedig mértékét tekintve igen komoly árhullám vonult le 1998. novemberében a Tiszán és a Bodrogon. Tetőző szintje a Bodrogközi védelmi szakaszokon nem sokkal maradt el a mértékadó árvízszinttől. Azonban éppen a felső-tiszai árvízzel egyidejűleg a NYUDUVIZIG területén is (főleg a Zala megyei Kerka-patak völgyében) jelentős károkat okozó áradások voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents