Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy István: Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségében az 1998. novemberi árhullám során

Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségéhen az 1998. novemberi árhullám során 153 szakban. Központi tartalékban és a védelmi osztag további 10-15 műszakival rendelkezett. A számokból könnyen látható, egy nagy volumenű védekezési munka esetén figyelembe véve az őri létszámot is, ez rendkívül kevés. Ezért eleve azzal számoltunk, hogy a társ vízügyi igazgatóságtól (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság) III. fokű védekezés esetén jelentős műszaki és irányító létszámot veszünk igénybe, és ennek a feltételeit már több évvel előre terveztük kialakítani, megjelölve a foglalkoztatásuk több helyeit is. Továbbá szervezési intézkedésekkel arra törekedtünk, hogy ezen létszámot mentesítsük a lehető legnagyobb mértékben a következő feladatoktól (munkaügyi, anyag-, eszközbiztosítás stb.). Ezért szerveztünk központi homokzsáktöltő helyeket, ahonnan megtöltött zsákokat szállítottunk ki a beépítés helyszínére, és a szakaszvédelem vezetésnek a beépítéssel kellett csak foglalkozni. Mind a figyelő szolgálatnak, mind a műszaki irányító személyzetnek rendkívül fontos volt, hogy a megfelelő hírközlési kapcsolat biztosított legyen, épp ezért a műszaki állomány többségét, valamint a gát-, csatornaőröket mobil telefonnaI láttuk el, melyek hívószámait csak korlátozott mértékben lehetett külső személyeknek rendelkezésre bocsátani. Az előző években az igazgatóság teljes légvezetékes hálózatát színesfémgyüjtők begyűjtötték, így csak a mobil és a gátőrházakhoz, szakaszvédelem központokba kiépített vezetékes telefonhálózatra alapozhattuk az információáramlást. Az önkormányzatokkal egyeztetve biztosítottnak látszott, hogy szükség esetén jelentős közeröt tudnak kiállítani fizikai munkára. A legnagyobb hiány azonban szervezett építőipari brigádok területén mutatkozott. Nagy volumenű, gyors beavatkozások esetén nem rendelkeztünk olyan számú műszaki irányító létszámmal, amely a közmunkások esetén feltétlenül szükséges lenne. Külön vizsgáltuk, hogy milyen helyzetek esetén, milyen mértékű tartalék kapacitással rendelkezzünk mind létszámban, mind anyagban és technikában. Az igazgatóság osztaga, hogy fel tudjon állni, a saját létszámon túl igénybe vettük a kft-nk szervezett brigádjait, a vízügyi társigazgatóság szakembereit, szükség esetén vállalkozók szervezett brigádjait, akik felkészültségéről már korábban meggyőződtünk. Az osztaghoz csoportosított létszám biztosította a központi tartalékot, az árvíz tetözésének időszakában pedig ez kiegészült részben az igénybe vett honvédségi erőkkel. Az osztaghoz tartozó létszámot elsősorban a nagy volumenű és különleges szaktudást igénylő beavatkozásoknál foglalkoztattuk és úgy kalkuláltunk, hogy amennyiben lemezverésre kerülne sor, külső osztagot veszünk igénybe. A honvédség foglalkoztatásával kapcsolatosan legfontosabb tapasztalatunk, hogy jelentős fizikai erőt igénylő, nagy volumenű védvonalon végzett munkánál kiválóan lehet alkalmazni, de egyéb feladatok végzését, pl. homokzsáktöltést nem szívesen végeztek, és nehezen viselték azokat az órákat, amelyeket tartalékként töltöttek el. Ez utóbbi azért is volt érdekes számunkra, mert LNV közeli, vagy azt meghaladó időszakban feltétlenül kell rendelkeznünk azonnal mozgósítható szervezett erőkkel. A felső-tiszai védekezés első napjaiban szerzett tapasztalatok figyelembevételével rendkívül fontosnak tartottuk az önkormányzati kapcsolatok erősítését. Ennek érdekében a magasparti védvonalon lévő polgármesterekkel külön részletesen egyeztettük a tervezett feladatokat, az önkormányzat részvállalását a munkákban. Továbbá a