Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Nagy István: Árvízvédekezés a Közép-Tisza térségében az 1998. novemberi árhullám során

154 Nagy István területünkön lévő valamennyi érintett település polgármesterének, a védekezésben részt vevő egyéb szervezeteknek (polgárvédelem, rendőrség, tűzoltóság, ANTSZ stb.) mindjárt az árhullám elején részletes tájékoztatást adtunk a várható helyzetről, az igazgatóság rendelkezésére álló saját létszámról és technikáról, valamint a védekezési munkák szervezésének módjáról és a meghívottaktól várt közreműködésről. Rendkívül nagy hangsúlyt fektettünk a sajtó és a lakosság, valamint a védekezésben résztvevők tájékoztatására. A III. fok időszaka alatt minden nap írásos tájékoztatást kaptak, naponta 11 órakor rendszeresen sajtótájékoztatót tartottunk, külön sajtóés tájékoztató szolgálatot szerveztünk, és biztosítottuk, hogy az újságíróknak bármikor rendelkezésükre tudjunk állni. Azt tapasztaltuk, hogy a tájékoztatásra fordított idö és energia jól kamatozott, és ma már egy eredményes árvízvédekezésnek elemi feltétele, hogy megfelelő tájékoztatási rendszert alakítsunk ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az árvízvédelemnek a tájékoztatási munka ugyanúgy része, mint ahogy figyelő szolgálat, vagy homokzsák biztosítása. A védekezési munkák eredményes végrehajtása után megállapítottuk, hogy hasznos volt a felkészülésre fordított idö, és a kialakított szervezési rendszerünk további finomítással működőképes a novemberi árvíznél nagyobb védekezés esetén is. Rendkívül fontos, hogy a társ vízügyi igazgatóságtól a szükséges létszámot időben beépítsük szervezetünkbe, az önkormányzatokkal, a szakaszvédelem vezetés személyes kapcsolatot alakítson ki, és az egész védekezés alatt a tájékoztatási rendszer jól működjön. 2. Felkészülés az árvízvédekezésre A védekezési felkészülés nem közvetlenül az árvizek előtt kezdődött. A szakmai műhelyekben folyamatos munka folyt. A tervszerű megelőző felkészüléssel lehetett kivédeni a kapkodást, ezzel lehetett az árvizet még nem látott ifjabb generáció képviselőit felkészíteni a rájuk váró feladatokra. Ahogy egyre hosszabbra nyúlt az aszályos periódus, úgy nőtt egy nagy árvíz kialakulásának valószínűsége. Ezzel párhuzamosan nagyarányú változások történtek mind a vízügyi ágazatban, mind a környezetben. Egy védekezés lebonyolításának feltételei és körülményei jelentősen megváltoztak. Elég csak a vízügyi szervezetben végbement létszámcsökkentésre, az erőforrásokat biztosító külső szervezetek (VOLÁN, TEFU, stb.), vagy akár a Honvédség átalakulására és a tulajdonviszonyok megváltozására gondolni. Amíg korábban egy-egy nagyvállalat 50 gépet, szállítóeszközt tudott biztosítani, most kis túlzással ezt 50 különböző helyről kellett összeszedni. A védekezési alapfeladatunk nem változott, ezért ha sikerrel akartuk venni a várható akadályokat, nekünk is változtatnunk kellett. A vízügyi igazgatóság védelmi szervezetét a változásokhoz idomítottuk. Az új helyzet követelte új feladatok megoldására, a védekezés összes irányítóját-a szakaszvédelemvezetőkig menően — bevonva ötletbörzéket tartottunk a 90-es évek elején. A feladatok ezek után előírássá váltak. Pl.: a szükséges segédőri személyzet, gépek, berendezések előszerződéssel, szándéknyilatkozattal történő biztosítása. A szakasz-védelemvezetők és a védelemvezetés várható szituációkra intézkedési terveket dolgoztak