Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből? 689 3.2. Hogyan kerülhető el a károkozás? Ha a VKI megelégedne azzal, hogy követelményeket fogalmaz meg a felszíni vizek és a szárazföldi ökoszisztémák védelmére, akkor lényegében megfelelne a 123/1997-es kormányrendelet szellemének is. Ennél azonban tovább megy: meghatározza, hogyan kell teljesítenünk ezeket a követelményeket. Ezért - ha bevezetésre kerül a magyar jogrendbe, és szó szerint fogják értelmezni - az oda vezethet, hogy a jövőben egyetlen vízkivételt sem lehet majd engedélyeztetni, ugyanis a „hogyan" követelményeinek nem tudunk, nem lehet megfelelni. Ennek megértéséhez elemezzük (és megint fogalmazzuk egyszerűbbre) a kérdéses szöveget most abból a szempontból, hogy mit ajánl a „rendelkezésre álló" vízmennyiség meghatározására: - számítani kell az utánpótlódást, - ebből le kell vonni a felszíni vizek számára szükséges (felszín alatti) vízmenynyiséget - továbbá le kell vonni a szárazföldi ökoszisztémák számára szükséges (szintén a felszín alatti rendszerből származó) mennyiséget, - ami marad, az rendelkezésre áll (pl. kitermelhető?). A tudomány mai állása szerint az első három pontban szereplő mennyiségek egyike sem határozható meg hitelt érdemlően. Egyáltalán: melyik szakma képviselője fogja megmondani egy adott területen a szárazföldi ökoszisztémák számára alulról (a talajvízből) biztosítandó vízmennyiséget? A mezőgazdászok is legfeljebb a kívánatos talajvíz-mélységről hajlandók nyilatkozni. Egyébként pedig - ha az okozott károkra vonatkozó követelményeket ki akarjuk elégíteni - akkor is nincs szükségünk a kiszámíthatatlan, hozam jellegű mennyiségekre. Ugyanis ha egy víztermelés valamely felszíni víz mellett működik, akkor kimutatható a partvonalon létrejövő talajvízszint-süllyedés, ennek (és a tényleges mederkapcsolatnak) ismeretében pedig az is, hogy a víztermelés mennyi vizet von el a folyó vizéből, tehát annak készletét mennyivel csökkenti. Ha ez a hatás eltűrhető, akkor a vízbázis üzemelhet. A felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák esetében - úgy tűnik kétféle hozzáállás várható, szintén a talajvízállások függvényében: Nem engedélyeznek semmiféle talajvízszint-süllyedést. Vizes élőhelyek közelében lesz ez így, és ekkor a közelben nem létesülhet vízbázis. Szántó vagy erdőterületeknél valamilyen mértékű süllyedés nyílván eltűrhető lesz. A tervezés során tehát számítani kell és be kell mutatni a vízbázis hatásterületén várható depressziós tölcsér méreteit. Be kell mutatni azt is, hogy az okozott süllyedés a termelés nélküli állapothoz képest alakul ki, tehát a talajvízváltozások dinamikája (süllyedés nyáron és a hosszantartó száraz periódusokban, illetve emelkedés a téli és a csapadékos periódusokban) megmarad, csak a változások valamivel alacsonyabb szinten zajlanak majd. Kérdéses, hogy az illetékes hatóságok milyen mértékű süllyedést fognak eltűrhetőnek minősíteni. A Maros-hordalékkúpon és a Nyírségben a 0,5 m-es süllyedéshez tartozó készletek számítására került sor. Ez azt jelenti, hogy a terület egyetlen pont-