Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből? 1.2. Térfogati készlet, kitermelhető-e? 685 Gyakran nem lehet tudni, hogy valamely termelésbe fogott víztartó rendelkezike utánpótlódással. Ezeket tehát - szigorúan értelmezett elvek szerint - nem szabadna termeltetni, a gyakorlatban azonban régebben sem hidrogeológiai megfontolások döntöttek. (Ha azok döntenének, akkor a hévíztermelések jórészét leállítanánk.) Ilyen bizonytalan esetben alkalmazták a térfogati készlet fogalmát, ami a pórusokat kitöltő vízmennyiséget jelenti. A térfogati készletnek dinamikus és statikus elemei egyaránt lehetnek, viszont mindkettőnek csak egy része termelhető ki, az ú.n. gravitációs hézagtérfogatban lévő víz. Ez negyede-tizede a teljes hézagtérfogatnak. A többi a kapillaritás és egyéb molekuláris erők hatására a szemcsék közötti meniszkuszokban és a szemcsékhez tapadva a mélyben marad. (Ugyanakkor a teljes térfogati készlet elszennyezhető. Ilyen szempontból „rendelkezésre álló" készletnek minősül.) 1.3. A vízháztartási mérlegegyenlet módszere Szintén régi, de ma is gyakran alkalmazott módszer. Legegyszerűbb formájában például a következőképpen írható: 600 mm csapadék=200 mm párolgás+200 mm lefolyás+200 mm beszivárgás. Komolyabb vizsgálatokhoz persze bonyolultabb, a felszín alatti vízforgalom több elemét (a függőleges beszivárgás mellett az evapotranszspirációt, az oldalirányú vízmozgásokat, a termelést) figyelembe vevő egyenletalakok használatosak, de minden esetben csak arról van szó, hogy a vízforgalom elemeit megbecsüljük, majd a becslések jóságát a mérlegegyenletbe való behelyettesítéssel ellenőrizzük, nagyságukat összehangoljuk. A mérlegegyenlet módszernek komoly előnyei vannak, mert alkalmazásakor - mindig kiderül, hogy az utánpótlódás egy része nem termelhető ki, - az is egyértelművé válik, hogy ha a kiadási oldal megnő (pl. valamilyen termelés belépése miatt), akkor a bevételi oldalnak is változnia kell, ami minden esetben azt jelenti, hogy az utánpótlódás is nőni fog. Hátránya ugyanakkor, hogy (gyakorlatilag) nem alkalmas a termelés környezeti hatásainak kimutatására, tehát egy engedélyeztetési eljárás követelményeinek nem felel meg. Éppen emiatt csak ott van jogosultsága, ahol részletesebb szivárgáshidraulikai vizsgálatokra (pl. modellezés) - ma még - nincs lehetőség: nagyobb területek, egész országok kitermelhető készleteinek meghatározásánál. 2. Próbálkozások a közelmúltban Az elmúlt 10-15 évben két új szempont határozta meg a kitermelhető felszín alatti vízkészletekkel kapcsolatos szakmai megfontolásokat: - csökkentek a vízigények, emiatt nem volt szükség új vízbázisokra, sőt, a meglévők kapacitását sem kellett kihasználni, - előtérbe kerültek a környezetvédelem igényei. E két szempont hatására jöhetett létre a „felszín alatti víztermelés környezeti kor-