Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

684 Völgyesi István Szinte minden esetben az utánpótlódásból indultak ki, a statikus és dinamikus készletek elkülönítésével próbálkoztak. A dinamikus készlet utánpótlódik, ezért ezt kitermelhetőnek minősítették. Magát a dinamikus készletet azonban többnyire nem sikerült számítani. A parti szűrésű (ez dinamikus, tehát utánpótlódó) készletek becslésénél például nem vették figyelembe a folyó mederfenekén fellépő szivárgási ellenállásokat (ehelyett 100%-os, ellenállásmentes mederkapcsolatot tételeztek fel). A számítási összefüggéseket az 7. ábra legfelső, pontozott felszínvonala szerint vezették le, a valóságban azonban a depressziós tölcsér mélyebben alakul ki, kisebb-nagyobb vízszint-elszakadás jön létre a meder szivárgási ellenállásának függvényében. Ismert volt ez a jelenség, de a kínálkozó következtetéseket nem vonták le. Parti szűrésű készlet egyébként - természetes állapotban - szinte egyáltalán nincs. A folyók, tavak nem adnak le vizet a felszínalatti rendszerbe, éppen ellenkezőleg, a talajvízből táplálkoznak. (Innen származik a nagyobb folyók minimális, az ú.n. alap hozama.) Ha viszont termelni kezdünk a folyó közelében, akkor megindul a mederből a vízkilépés, és a folyó készletének egy része felszín alatti készletté válik. Ilyenkor feltétlenül kialakul a kolmatáció, és ez annál nagyobb lesz, minél többet termelünk (mert a folyó hordalékából is egyre több szüremkedik be a réteg pórusaiba). A mederfenék szivárgási ellenállása (a kilépési ellenállás) tehát megnő, emiatt a parti kút depressziós tölcsére mélyül, végül már akár a mederfenék alá is kerülhet (/. ábra, a legalsó görbe). A folyó feneke és a talajvíz közötti háromfázisú zónában „esőszerű" lesz az utánpótlódás, aminek hozama már nem függ a termeléstől. Vagyis hiába termelünk többet, az a víz már nem a folyóból jön. A Szentendrei-sziget vízbázisainál a mederfenék alá leszívott talajvíz több helyen is észlelhető volt (Kontúr 1993, Rózsa 2000). A kolmatáció és a mederfenéken fellépő egyéb ellenállások miatt sok partközeli vízbázisunk tehát nem felel meg a parti szűrés „hivatalos" definíciójának. A 123/1997 Kormányrendelet 1. számú mellékletének 7.f pontja szerint egy vízbázis akkor parti szűrésű, ha: „a vízkivételi müvek által termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik ". Pontosabb vizsgálatok, és a szaporodó, ma már egyre célratörőbb monitoring-adatok az esetek egy részében nem igazolják ezeket a paramétereket. A kutak sok helyen 60-80%ban talajvízből táplálkoznak, és ez meg is látszik a vízminőségükön. 1.1. Parti szűrés parti kút I. ábra. Depressziós tölcsérek parti szűrésnél Fig. 2. The underground water cycle under natural conditions Bild I. Depressionstrichter bei der Uferfiltrierung рис. 1. Депрессинные воронки при береговой фильтрации