Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXV. évfolyam 2003. évi 4. füzet MENNYIT TERMELHETÜNK A FELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLETEKBŐL? DR. VÖLGYESI ISTVÁN Mindenki előtt ismert, hogy a csapadékvíz egy része beszivárog a talajba, és szintén közismert, hogy a talajvízből valamennyit ki lehet termelni. Hajó a kút meg a réteg, akkor sokat, mondják. Mások szerint annyit, amennyi az utánpótlódás. A környezetvédők szerint pedig annyit, amennyivel nem okozunk kárt. A kút és a réteg szerepe meglehetősen tisztázott. A szakirodalom számtalan lehetőséget kínál, részletezve sokféle kútra (cső-, akna-, csápos kút), kútcsoportokra, galériákra, stb., számításba véve az igénybevett réteg jellemzőit. Megtehetjük, hogy a szükséges vízmennyiség alapján határozzuk meg a kút méreteit, vagy a kutak számát és elrendezését egy nagyobb vízbázisnál. Méretezéskor számíthatjuk a kutakban várható (a zavartalan, nyugalmi szintnél mélyebb) üzemi vízszinteket. Ha mindez rendben van, akkor sem biztos, hogy a vízbázis hosszú ideig üzemelni tud. A talajvízszintek, rétegvíznyomások nem csak a kutakban, hanem a környezetben is süllyednek, tehát egy kisebb-nagyobb depressziós tér (tölcsér) alakul ki. Szerencsés esetben a tölcsér méretei rövid időn belül állandósulnak, rosszabb esetben hosszú ideig tart a mélyülés és az oldalirányú szélesedés, ami oda vezethet, hogy vízbázisunk elszívja a készletet egy már meglévő, másik vízbázis elől. Ilyenkor valószínű, hogy a termelés nagyobb, mint a figyelembe vehető utánpótlódás. Ha a depresszió gyorsan állandósul (tehát az utánpótlódás feltehetően nagyobb, mint a termelés), akkor is okozhatunk kárt. Leggyakrabban úgy, hogy a mélyebb helyzetbe került talajvíz már nem tudja táplálni a felszín növénytakaróját, és emiatt - pl. szántóföldeken - csökkennek a terméshozamok. Tehát nem csak a vízkivételi műveken és a rétegminőségen, még csak nem is az utánpótlódáson múlik, hogy mennyit termelhetünk, hanem azon is, hogy milyen károkat okoz a termelés a környezetében. 1. Korábbi számítási eljárások és problémáik Korábban a kitermelhető vízmennyiség meghatározása nem volt fontos kérdés, mert a készleteket jóval nagyobbnak vélték az igényeknél. Ezért aztán néha elfogadhatatlan egyszerűsítésekkel, közelítésekkel találkozhatunk. A feladat persze nehéz, emiatt a szakirodalomban a „kitermelhető vízkészlet" fogalmát nem is nagyon használják. Inkább a rendelkezésre álló. igénybe vehető, hasznosítható kifejezések fordulnak elő, de vegyük észre, hogy ez utóbbiak egyike se jelent kitermelhetőt. Mindig meg kellene mondani, mi a cél: pl. hőszivattyús fűtési rendszerhez nem kell kitermelni a rendelkezésre álló talajvizet. A kézirat érkezett: 2004. VIII. 5. Dr. Völgyesi Ish-án oki. vízépítő mérnök, hidrológus. a Völgyesi Mérnökiroda kft. ügyvezetője.