Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

678 Dénes Gy.-Nagy L. 6. Tapasztalatok Kétségtelen tény, hogy az áivízvédelmi gátba épített minden műtárgy, keresztezés potenciális veszélyforrás az eltérő fizikai viselkedés, az eltérő mozgás miatt. Nagy vizek, különösen a tervezési vízszint (MASZ) feletti vízszintek esetén a védelemvezetésnek fel kell készülnie, hogy bármelyik keresztezésnél kialakulhat veszélyes árvízi jelenség, akár olyan is amelyik gátszakadáshoz vezet. A Kárpát-medencében nem gyakran, de többször előfordult műtárgy környezetében kialakult gátszakadás. A Gyula I. szivattyútelepnél tapasztaltakkal kapcsolatban levonható tanulságok: - Az árvízvédelmi gátba helyezett műtárgyakat mindenképpen szivárgási úthosszt növelő védelemmel kell ellátni, akár utólag is. Az erre vonatkozó műszaki módszerek rendelkezésre állnak. - A töltést burkolattal csak az előírt szintre történő kiépítése után szabad ellátni. Meghágás elleni védelmet nem lehet, nem szabad a burkolatra helyezni, mert a burkolat alatt talajtörés következhet be. (Ilyen folyamat játszódott le 2000. évi áprilisi közép-tiszai árvíznél Nagykörű belterületén, csak időben lokalizálták.) - Előírt szintre kiépített töltésnél is tilos a burkolat alá ágyazó, kiegyenlítő vagy fektető rétegnek vizet jól vezető anyagot tenni, mert utána a meghágás elleni védekezés ellehetetlenül. - A földmű felső 0,6-0,8 méter vastag rétege az atmoszférikus hatásokra elöregedett, szerkezetesen a vizet vezeti, ezért a teherbírásnál csak erősen korlátozottan számítható be. Az utóbbi évek tiszai és dunai árhullámai következtében a műtárgyak mellett több helyen is veszélyes árvízi jelenségek, közvetlen gátszakadással fenyegető helyzet alakulthatott ki. Ilyen helyek voltak az újlőrincfalvi szivattyútelepnél, a ricsei szivattyútelepnél, a karádi szivattyútelepnél, a tyúktelepi zsilipnél vagy a szavai zsilipnél. Ezeken a helyeken eredményes védekezéssel a gátszakadás veszélyét elhárították. Jelenleg az árvízvédelmi gátakba épített keresztezések száma meghaladja a 2300-t, a műtárgyak száma az 1780-t (Bara 1999). Nem lehet pontosan meghatározni, hogy a gátba épített műtárgyak milyen veszélyt, mekkora kockázatot jelentenek, az azonban valószínűsíthető, hogy a fenntartási keretek jelentős csökkenése 1990 óta a műtárgyak elöregedéséhez, a veszélyes helyek számának növekedéséhez vezet. Különösen igaz ez a funkcióját vesztett műtárgyakra. IRODALOM ÁBKSZ-. Útmutató gátszakadások elzárásához, OVH Műszaki Fejlesztési Kiadványok. Készítette a VIZITERV 5. Iroda. 1978. Bara S.: Az árvízvédelmi műtárgyak adatbázisa. Vízügyi Közlemények, 3. füzet. 1999. Dénes Gy:. Műtárgy hibából eredő fővédvonali töltésszakadás a Fehér-Körösön 1995. év végén. Szaküzemmérnöki dolgozat, kézirat. 2002. Fejér L.: Árvizek és belvizek szorításában. Vízügyi Történeti Füzetek, 15. kötet. 2002. Kovács D. (szerk.): Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, vízi utak Magyarországon. Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. 1979. KÖVÍZIG: Összefoglaló jelentés az 1995 december 25-1996 február 29. közötti rendkívüli árvízvédekezésről. Kézirat. 1996.