Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése

550 Szlávik Lajos folyókról, ahol a Tisza visszaduzzasztó hatása miatt szintén rekordot döntő vízszintek alakultak ki (Lónyay-főcsatorna, Sajó, Zagyva, Hármas-Körös) - soha nem észlelt magasságú víz támadása ellen kellett védekezni. De nem csak a magasság, hanem a tartósság is rendkívüli volt. Tokajnál még csak 4 napig, míg Szolnoknál már 15 napig volt magasabb a víz a korábbi (1999. évi) rekordoknál. A vízhozamok ugyanakkor alig haladták meg a korábbi maximumokat (Tokaj - 3120 m

3/s, Szolnok - 2610 m

3/s), vagy azoktól elmaradtak (Csongrád - 2780 m-Vs, Szeged - 3320 m

3/s) (Szlávik-Kovács 2003). A 2001. márciusi felső-tiszai árhullám. A Felső-Tisza éghajlati és vízjárási adottságai közé tartozik, hogy az év folyamán bármikor számíthatunk jelentős árhullámokra. A hótakaró gyors olvadására a téli félévben szinte bármikor lehet példát találni, mégsem túl gyakori, hogy éppen március elején jelentkezzen együttesen a szélsőséges esőzés és hóolvadás. Az összegyülekezést a fagyott talajfelszín is meggyorsította. A 2001. évi árhullám értékelésére összehasonlítottuk az 1947-48. évi (Szlávik-Fejér 1998) és a 2001. évi árhullámokat, miután rendkívül hasonló volt a két árhullám, úgy a kiváltó okokat, mint a lefolyását és a következményeket illetően. A kiváltó okokat illetően, a talaj felső rétege mindkét esetben fagyott volt. 1947 utolsó napjaiban a vízgyűjtőn rendkívüli hőmennyiség volt. 2001-ben volt hótakaró, ha nem is jelentős, de annyi éppen, hogy gyakorlatilag 12 óra alatt el tudott olvadni a felmelegedés és a csapadék hatására és az így képződő mintegy 70 mm-nyi lefolyás nyomban többletet jelentett és hozzáadódott a rendkívüli mennyiségű és intenzitású, egyenletes területi eloszlású csapadékhoz. 1947-48-ban gyors felmelegedés volt megfigyelhető, most is ezt tapasztaltuk. 53 évvel ezelőtt - bár heves esők voltak -, de nem volt annyi csapadék, mint 2001-ben. A 2001. márciusi árhullám az 53 évvel korábbinál jóval magasabb szinten, sokkal hevesebben folyt le, de a tetőző vízhozam számított értéke Tiszabecsnél 1947 szilveszterén 4000 m

3/s volt, 2001-ben pedig Tivadarnál 4040 m

3/s-ot mértek (ez volt itt az eddigi legnagyobb vízhozam). Tiszabecsnél nyilván ez valamennyivel több lett volna, s ehhez még az ukrajnai töltésszakadások vízhozam-csökkentő hatása is fegyelembe veendő. A magasabb vízszintek miatt - a kisebb kifolyási időtartam ellenére - a két beregi töltésszakadáson 2001-ben jóval több (120-140 millió ni

3) vízmennyiség folyt ki, mint 1947ben és ezért az elöntés is nagyobb területet (250 km

2) érintett. És végül - bár ez már nem a hidrometeorológiai-hidrológiai okok körébe tartozik - mindkét árvízkatasztrófánál a töltésszakadások olyan helyen következtek be, ahol védműrendszer - az előírásokhoz képest - kiépítetlen volt (Szlávik 2003a). A 2002. augusztusi dunai árvíz. A 2001-2000. év telének és tavaszának időjárása és a vízjárás alakulása nem valószínűsítette a bekövetkezett rendkívüli árhullámot, hiszen az országban átlagnál melegebb és szárazabb időjárás miatt aszály alakult ki. Az LNV augusztusi előfordulása nem mindennapi jelenség volt. Ismételten beigazolódott az az állítás, hogy bármelyik folyónkon, bármilyen időszakban kialakulhatnak jelentős árvizek. Augusztus első napjaiban az Alpok térségében megjelent ciklon Ausztria közepén helyenként 200 mm-t meghaladó csapadékkal terhelte a Duna vízgyűjtőjét. Az első árhullám levonulása már ekkor megindult a Dunán. A térség fölött veszteglő ciklon au-