Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése

Az ezredforduló án'izeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése 549 Sárospataknál március 13-14-én 738 cm-rel (48, illetve 52 cm-rel az eddig észlelt legnagyobb értékek felett). A Tisza és a Bodrog árhulláma tehát egyidőben érte el Tokajt és ott egymásra halmozódtak. A Sajón és a Hernádon ugyan nem alakultak ki rendkívüli árhullámok, de a két mellékfolyó tartósan magas vízszintje folyamatosan táplálta a Tiszát és hozzájárult az elnyúló, magas vízszintű tetőzések kialakulásához. A kialakult belvízi elöntésekkel egy időben emelkedett a Hortobágy-Berettyó vízszintje. A Hortobágy-Berettyón és a térségben kritikus helyzet (minden idők legnagyobb mederteltsége) alakult ki. A tiszai árhullám visszaduzzasztása jelentős hatást gyakorolt a Hármas-Körös és áttételesen a Hortobágy-Berettyó vízállására. Ecsegfalvánál a tetőzés az eddigi maximum felett 40 cm-rel következett be. A Tokaj alatti Tisza-szakaszon eddig soha nem tapasztalt ütemű vízszintemelkedéseket figyeltek meg. A tiszai árvizek történetében még nem volt arra példa, hogy a Kisköre alatti szakaszon, a 750 cm feletti vízállás-tartományban tartósan naponta 40-50 cm-es ütemben áradjon a folyó. A Vásárosnamény alatti szakaszon az árhullámok magassága, hevessége és tartóssága a történelmi méretűnek tekintett 1970. évi árhullámot is meghaladta, tehát jogosan nevezhető rendkívülinek. Tokajtól Tiszaugig az árhullám tetőző vízszintje minden szelvényben meghaladta az eddig észlelt maximumot. Az 1998. novemberi és az 1999. március-áprilisi tiszai árhullámok sajátosságai, anomáliái felhívták a figyelmet arra, hogy foglalkozni kell a folyó árvízi hidrológiai sajátosságainak átfogó elemzésével. Az eddig észlelt legnagyobb vízszintek ilyen mértékű „átírására" a Tiszán a XIX. század közepe-vége, a Tisza-szabályozást, a töltések megépítését közvetlenül követő évtizedek óta nem volt példa (Szlávik-Fejér 1999, Szlávik-Kovács 2003). A 2000. áprilisi árvíz. A Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén, március végén és április elején kialakult jelentős csapadék és a felmelegedéssel együtt járó hóolvadás következtében a Tiszán és valamennyi mellékfolyóján jelentős áradás indult meg. Vegyes eredetű (hóolvadásből és csapadékból származó) árhullámok sorozata vonult le 2000 tél végén-tavasz elején: a Tiszán 3, a Bodrogon és a Körösökön 2-2 árhullám alakult ki. Április elején a Tiszán kívül a Bodrogon, a Szamoson, a Krasznán, a Sajón, a Tárnán, a Zagyván (ez utóbbiaknál szükségtározók is megnyitásra kerültek), a Fehér-Körösön (itt román oldali szakadás miatt kerültük el a Kisdelta szükségtározó megnyitását), a Fekete-Körösön, a Kettős- és a Hármas-Körösön, a Sebes-Körösön és a Maroson alakult ki jelentős, a legnagyobb vízszintet (LNV) meghaladó, illetve megközelítő árhullám. A kialakult árvízi helyzetre tekintettel a Kormány április 8-án elrendelte a veszélyhelyzetet és a rendkívüli védelmi fokozatot 1342 km hosszú védvonalon. Április 18-án a rendkívüli védelmi fokozatot kiterjesztették a Tisza Csongrád-déli országhatár közötti szakaszára, valamint a Hámias-Körös torkolati szakaszára is, így cz a hossz 1614 km-re nőtt. Az árvízszint a Tiszán Tiszabercel (+4 cm) és Mindszent (+18 cm) között meghaladta az eddig mért legmagasabb vízszintet. Tokaj és Csongrád között az 1970. és az 1999. évi árhullámok szintjét lényegesen meghaladták a kialakult tetőzések. A legnagyobb mértékben ez Tiszaugnál (+88 cm) és Szolnoknál (+67 cm) következett be. Ez azt jelentette, hogy 350 km hosszúságban a Tiszán - nem beszélve a mellék-