Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése

548 Szlávik Lajos rámutattak néhány korábbi adat bizonytalanságára, különösen az 1970. májusi árhullámmal összefüggésben. A teljes hazai Tiszára jellemző, hogy a főág egyes szakaszain kialakuló tetőző vízszinteket a főági és a mellékági árhullámok együttesen okozzák. Ezt példázza az 1998. novemberi árhullám is. Fontos körülmény ugyanakkor, hogy a bal oldali mellékfolyók nem játszottak szerepet az árhullám paramétereinek alakításában. A Tiszán Vásárosnaménynál úgy haladta meg az addigi LNV-1 a novemberi tetőző vízszint, hogy a Szamoson csak egy közepesnél kisebb árhullám vonult le. Ez egyértelműen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szamos alatti Tisza-szakaszon még az eddigiektől kedvezőtlenebb árvízi helyzetek is kialakulhatnak, ha a két jelentős folyóág nagy árhullámai egyidejűek és összetalálkoznak (Szlávik-Vágás 1999, Illés et al. 2003). Árhullámok a Tiszán és a Bodrogon 1999. március-áprilisban. A csapadékszegény januári hónapot követően február közepén az utóbbi évtizedek legnagyobb hókészlete halmozódott fel, mind a hegyekben, mind az Alföldön. A Tisza, Szolnokig terjedő vízgyűjtőjén február 18-án a hóvízkészlet 6,8 km

3, a szegedi szelvényhez tartozó vízgyűjtő területen pedig 11,1 km

3 volt. A vízgyűjtő egészén a hóvíztartalom átlagos értéke meghaladta 90 mm-t, a hegyek 500 m feletti magasságában pedig 150-240 mm-t. Az előző év kiemelkedő csapadékának és a talaj december-januári átfagyásának köszönhetően az árvizek kialakulásának megvoltak az előfeltételei. Február végén, március elején a tavasziassá vált időjárás következtében először az alacsonyabban elhelyezkedő területeken, majd fokozatosan a magasabb vízgyűjtőkön is intenzíven elkezdett olvadni a hó. A hóolvadás hatása először a síkvidéken, belvíz formájában, majd az egyre magasabban elhelyezkedő hegyekben, árhullámok formájában jelentkezett. Február végén jelentős, az észlelési adatsor szerint minden idők ötödik legnagyobb árhulláma vonult le a Fekete- és a Fehér-Körösön és eredményezett jelentős és tartós árvízi helyzetet a Kettős- és Hármas-Körösön is. Március elején a Tisza minden egyes mellékfolyóján különböző méretű árhullám indult el. Mivel a hőmérséklet emelkedésével egyidőben lehullott csapadék egyik vízgyűjtőn sem volt jelentős, a mellékfolyók határon túli szelvényeiben - a Bodrog kivételével - egyik vízmércénél sem keletkezett kritikus magasságú (az eddigi legnagyobb értékeket megközelítő tetőzési szintű) árvíz. Viszont valamennyi vízgyűjtőn azonos időben alakultak ki az árhullámok. Külön említést érdemel a Bodrogon kialakult árhullám. A Bodrog vízgyűjtőjén 1,74 km

3 hóban tárolt vízkészlet halmozódott fel. A Bodrognak szélesen elhúzódó, déli fekvésű, közepes magasságú vízgyűjtője van. A felmelegedés, a napsütés gyors, az egész vízgyűjtőre kiterjedő olvadást eredményezett. Ennek tudható be, hogy itt lényegesen magasabb árhullám alakult ki, mint a többi mellékfolyón. A sárospataki vízmércén az áradás 111 éves rekordot, az 1888-ban mért eddigi legnagyobb vízszintet döntötte meg. Ez a rendkívüli árhullám annak ellenére alakult ki, hogy a vízgyűjtő területre a hóolvadás során jelentősebb mennyiségű eső hullott volna, március l-l 1. között csak 26 mmes csapadékátlagot mértek. A Bodrog áradásának üteme sem nevezhető szokványosnak (több napon keresztül napi 60-70 cm-es vízszintemelkedés fordult elő), az árhullám tartóssága is példa_nélküli volt. A Tisza Tokajnál március 14-15-én 894 cm-rel tetőzött (az eddigi maximum fölött 14 cm-rel). A Bodrog tetőzése Felsőbereckinél március 13-án következett be 795 cm-rel,