Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Szigetképzőilés és -fejlőilés a Maros határszakaszán 487 növekedtek (5. ábra), hiszen míg pusztulásuk mertéke csupán 5-10 m volt, addig a korábbi alsó vegük 20-50 méterrel került lejjebb. A szigetek a nódusz legnagyobb keresztmetszetének 21%-át foglalták cl, míg alsó felén a „hasznos mederszélesség" már csak az eredeti 59%-a volt. A lefele történő elmozdulás illetve növekedés mellett az is megfigyelhető, hogy a szigetek folyásirány szerinti jobb oldalán sokkal több üledék halmozódott fel, hiszen a sodorvonal a bal part felé tevődött át. A szigetépülés fenti üteme azzal magyarázható, hogy ebben az időszakban a közép- és árvizek gyakorisága messze alulmarad a korábbi időszakokhoz képest, így újra az akkumulációs folyamatok érvényesülhettek. A 2001 tavaszán végzett GPS-es felmérés is a tendencia folytatódását jelezte, aminek oka, hogy ez idő alatt a közép és árvizek aránya méginkább lecsökkent (már csak 5,5%). Az I-II-III. számú szigetek kiterjedése alig változott, azonban a IV. és V. szigetek jelentős mértékben megnyúltak és hátráltak is. Az is megfigyelhető, hogy a szigetek miközben folyásirányban lefelé fokozatosan hosszabbodtak, egyben keskenyebbé is váltak, végül várhatóan felemésztődnek. Ennek magyarázata az lehet, hogy a medertágulat elvégződéséné! a szigetek egyre kisebb területre szorulnak, így közöttük a vízsebesség megnő, és megkezdődik pusztulásuk nemcsak a felső végükön, de oldalaikon is. Tehát a területen viszonylag rövid idő alatt igen dinamikus morfológiai változások mentek végbe (5. ábra). A szigetek helyzete a vizsgált 50 év során folyamatosan változott: csoportokba tömörültek, hol a bal, hol a jobb part felé vándoroltak, miközben folyásirányban lefelé is mozogtak. Egy-egy extrém időszakban akár 6 méter/évet is erodálódhatott folyásiránnyal szembeni végük, míg uszályuk akár évente 11 métert is nőhetett. Mindeközben a vizsgált nódusz az elmúlt ötven év alatt már egyszer elérte azt az ál lapotot, amikor szigeteinek többsége a partvonalba olvadt és a meder csomószerű tágulata egy időre megszűnt. Azonban a meder közepén két szigetmag elég volt ahhoz, hogy a sodorvonal ismét megosztottá váljon, és a fonatos egység újjászülessen, kitáguljon és újabb szigetek képződjenek benne. Folyószabályozási beavatkozás nem lévén, úgy tűnik, hogy a jelenlegi medertágulatban a felszínformálódás iránya és jellege ciklikus, azaz a nódusz fejlődésében jól beazonosítható, visszatérő állapotok figyelhetőek meg. Ennek alapján egy nóduszfejlődési cikluson belül három fő állapotot: éledő, érett és öregedő különböztethetünk meg (5. ábra). Ezek folyamatos ismétlődése alapján a rendszer kívülről egységesnek hat, azaz külső képének változása koránt sem közelíti meg a benne zajló változások mértékét. Azonban a mindenkori fő sodorvonal, jobbra és balra mozdulása alapján az sem kizárt, hogy egy öregedő nóduszban a balra vagy jobbra nagy ívben kerülő fő áramlási vonal a szigetrendszer végső felszámolódásához, a áramlási ív mentén pedig a kanyarulatképződés megindulásához vezet. .?. 1.3. A dendrológiai felmérés eredményei. A vizsgálathoz két olyan szigetet választottunk. ahol a főként fűzeket cs nyárfákat magába foglaló faállomány viszonylag érintetlen volt. Ezek közül az l-es számú szigetet mutatjuk be. mivel idősebb és nagyobb lévén hosszabb időszakot lehet rajta vizsgálni, s az egyes épülési periódusokat is könnyebben el lehetett rajta különíteni (6. ábra). A sziget legidősebb fái a felső csúcson találhatóak. Koruk arra utal. hogy a sziget ezen része 1961 óta olyan szárazulat, amely a középvíz szintje fölé emelkedik. Ennek a felszínnek a kialakulása nagy valószínűséggel az 1959-1961 közötti árvíz-