Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

486 Sipos Gy.-Kiss T. 1. táblázat A szigetek akkumulációjának és eróziójának mértéke I. sziget 11. sziget III. sziget IV. sziget V. sziget 2 m feletti napok, (középvíz) 3,5 m feletti napok (nagyvíz) A hátrálás mértéke a szigetek felső végén (m/év) 1950-64 1 * 0,4 * 7,8 457 73 1964-81 2,1 2,7 1,2 3,7 3,5 978 156 1981-91 0,3 0,3 1,1 1,6 0,6 235 8 1991-01 0 0 0 6,5 1 161 43 Az előrehaladás mértéke a szigetek alsó végén (m/év) 1950-64 * * 2,2 * 2,2 1964-81 1,9 1,5 0,5 2,2 0,7 1981-91 5,3 1,7 2,1 1,6 0,9 1991-01 0 0,5 1,8 11,3 4,7 *a szigcl meg nem létezett l%4 előtt. A következő légifotó (1964) egy újraéledő nóduszt mutat (5. ábra), a mederszélesség megnőtt, a legnagyobb szélesség a 300 m-t is eléri. Mindemellett mederközépi zátonyok, illetve új szigetmagok, szigetek jöttek létre. Ebben az időszakban született meg az az öt sziget is, amely bár átalakult formában, de még ma is létezik. Összevetve ennek az időszaknak a fluviális formálódását az árvizes időszakok hosszával szembetűnik, hogy 1950-64 között viszonylag kevés volt a 2,00 m-es (makói vízmérce alapján, ahol a W„„„: -1,07 a H„,™: 6,25 m), közepes vízállást meghaladó napok száma (az időszak 9%), s még kevesebb a mederből kilépő vizek aránya (1,3%). Ez arra enged következtetni, hogy a középvizes időszakoknak jelentős szerepe van a zátonyokból induló szigetformálásban, részben az akkumulációs folyamatok felerősödése révén, részben a növényzet megtelepedésének lehetősége és annak zátonystabilizáló szerepe által. A változások mértéke kisebb ütemű volt 1981-ig, azaz a nódusz immár érett, a folyó energiáit leginkább felemésztő állapotba lépett. A partvonal futása alig változott, a meglevő szigetek folyásirányban lefelé kezdtek vándorolni (5. ábra). Az 1964-81 között eltelt 17 év alatt a szigetek felső vége 50-60 métert hátrált, míg folyásirányba csupán 30-40 métert nőttek. Ez átlagosan 3-3,5 ni/év illetve 1,8-2.3 m/év változásnak felelt meg, amely nyilvánvalóan nem egyenletesen ment végbe, hanem egy-egy kiemelt hidrológiai eseményhez köthetően, tehát esetenként igen jelentős elmozdulásról lehetett szó. Ez a periódus végeredményben inkább a szigetek pusztulásának ideje volt, amelyet a gyakori nagyvizek (az időszak 15%-a) és árvizek (2,5%) okoztak. Ekkor mérték a Maros rckordmagasságú vízállásait is 1970ben és 1975-ben (Makónál 6,24, illetve 6,25 m). A bal part jelentősen nem változott, a jobb part felől azonban 199l-re szűkülni kezdett a nódusz, közel 50 méterrel a korábbiakhoz képest. A szigetek jelentősen