Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Vízügyi Közlemények, LXXXV. évfolyam 2003. évi 1. füzet BOLYGÓNK ÉLETTERÉBE ILLESZKEDŐ GAZDÁLKODÁS IRÁNYAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI VONATKOZÁSAI DR. SZESZTAY KÁROLY A Föld életterébe illeszkedő, vagyis tartósan fenntartható gazdálkodás, a társadalmi berendezkedés és az életvitel minden területén gyökeres változást kíván. A mai pénz és piac központú gazdasági és politikai világrendet ember és élet központú eszmeiségnek és gazdálkodásnak kell felváltania (Szesztay 2002). Az ökológiai szemléletű gazdálkodás előfeltétele és kiindulópontja a népességpolitika demográfiai és kulturális alapjainak és irányzatainak felülvizsgálata. Eire támaszkodva kerülhet sor szűkebb életterünk a szárazföldek - és ezen belül különösképpen a Kárpát-medence ökológiájának a földhasználatok szempontjai szerinti értékelésére, valamint a megújuló forrásokat felhasználó energia-gazdálkodás helyzetének vázlatos áttekintésére. A szükségessé váló gyökeres átalakulás egyik legjellemzőbb vetülete és legérzékenyebb útjelzője a víz, amely mind bolygónk ökológiájában, mind az emberi gazdálkodásban integráló és korlát jelző szerepet tölt be. 1. Demográfiai és kulturális tényezők Az élettérbe illeszkedés az élővilág minden csoportja számára elsősorban és mindenek előtt a népesség számával valósul meg. A fajfenntartás a lehető legnagyobb népesség felé ösztönöz, de a külvilág - elsősorban a tápláléklánc feltételei és törvényei a népességszámot szigorú korlátok közzé szorítja. Bolygónk emberi népességének száma mintegy négymillió éves történelme során egészen a legutóbbi időkig néhány százezer körül maradt. Az igen lassú (évszázadonként mintegy ezerfőnyi) de folyamatos népesség-növekedés a közösségi eszközhasználat elterjedésével csak a történelem legutóbbi millió évében indult meg. A jelenkor küszöbének tekinthető növénytermesztés mintegy tíz ezer évvel ezelőtti meghonosodásakor az emberi lélekszám 8 milliónyira tehető. A legfőbb létfeltétel, az élelemszerzés, forradalmasításával a népesség száma a korábbinak több ezerszeresét elérő ütemben növekedett és az újabb forradalom, az iparosodás kezdetére (а XVIII. század közepére-végére) már mintegy 800 millió főre emelkedett. A létfeltételek és az életvitel minden területét gyökeresen átalakító új munkagépek és energiaforrások а népességnövekedés ütemét ismét igen lényegesen (a korábbiaknak mintegy tízszeresére) gyorsították és а globalizációs törekvésekkel párosulva elvezettek az 1950 és 2000 közötti félévszázad „népesség robbanásához", amelyben az évenkénti növekedés üteme mintegy 80 millióra emelkedett (/. ábra) és bolygónk emberi népessége az ezredforduló évére elérte a 6,1 milliárdot. A kézírat érkezett: 2003. V. 27. Dr. Szesztay Károly oki. mérnök, MTA műszaki tudományok doktora, a vízügyi szolgálat nyugdíjasa