Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

44 Szesz lay Károly 100 + /. ábra. A népesség évenkénti növekedése (Brown 2001). Figure I. Annual increase of the population (after Brown, 2001) Bild I. Der jährliche Zuwachs der Bevölkerungszahl (Brown 2001) рис. I. Годовой рост населения (Brown 2001) Idő (év) A népességnövekedés félévszázados alakulását szemléltető ábra - az általánosan emelkedő irányzat mellett - egy gyors és egy lassúbb csökkenő irányzatú szakaszt is mutat. Az előbbi az 1959-61 évek során Kínában bekövetkezett katasztrofális méretű éhínség hatása, amikor mintegy 30 millió ember halála hirtelen megnövelte a halálozási arányszámot. Az utóbbi az 1990-es évek elején kezdődő lassú, de folyamatos csökkenés, amelyben a születési arányszámok csökkentését célzó országonkénti és nemzetközi erőfeszítések első eredményeinek, valamint a túlnépesedési válság —helyzethez leggyorsabban közeledő országokban (elsősorban Afrika déli felében és Indiában) érlelődő halálozási arányszám — növekedésnek egyaránt része volt. A népességnövekedés utóbbi évszázadokbani alakulása hozza legvilágosabban felszínre a mai világgazdaság és világrend legfontosabb tényét és legégetőbb gondját: az emberiség kettészakadását a kevesek jóléte és a nagy többség krónikus szegénysége szerint. A kettészakadás közvetlen előzményei az újkori Európában kibontakozott tudományos-műszaki—gazdasági forradalmakhoz, pontosabban ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy ezeknek a forradalmaknak népességnövekedési vonzatait az európai civilizáció országai a többiekénél sokkalta kedvezőbb helyzetben élték át és az így szerzett gazdasági és hatalmi előnyöket a piacmechanizmus erejével és bolygónk természeti környezetéből adódó feltételek és korlátok figyelmen kívül hagyásával a kiépülő gazdasági-politikai világrend alapjává tették. A fejlődő országok gazdasági világrenden belüli nehéz helyzetének meghatározó tényezője а XX. század második felében hirtelen bekövetkezett és eddig soha nem tapasztalt mértékű népesség növekedés. Ebben — az eredendően örvendetes és kívánatos mozzanatokkal (a gyermekhalandóság jelentős csökkenésével és az átlagos életkor növelésével) kísért folyamatban —a fejlődő országok sajátos nehézségei abból adódnak, hogy számukra ez az európai civilizáció által kezdeményezett és irányított fordulópont a civilizáció központi országaihoz viszonyítva lényegesen (mintegy 100-150 évvel) később, továbbá jóval (mintegy felényivel) rövidebb időszakon belül következett be (2. ábra). Az európai civilizáció bölcsőjét és magját adó Nyugat- és Közép-Európa — melynek jelenlegi népessége mintegy 510 millióra becsülhető — lakóinak száma а XVIII. század közepén a mai népességszám 24%-ára tehető, mig a teljes népesség ezidötájt a