Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században
408 Oil (ki I.-Szeszt чу К. ábrához kapcsolódva mondottakkal összhangban feltételezhető, hogy a mezőgazdasági vízigények a tervezési időszak során meghaladják a jelenlegi 1-2 milliárd m '-t, és elérhetik a 3 milliárd m 1 értékét. Végül a jelenleg közkeletű elnevezéssel illetett ökológiai vízigényekkel is indokolt foglalkozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ország természeti viszonyainak nemcsak a fenntartása, hanem fejlesztése is megkívánja az élővíz-forgalom növelése mellett a vizes élőhelyek és a vízfelületek növelését. Ezt az igényt egyfelől az ország területére eső csapadék visszatartásának, tározásának növelésével és a vízszegény területeknek a bővizű folyókból történő ellátásával lehet kielégíteni. Külön figyelmet érdemel ebben a vonatkozásban a Tisza vízrendszere, ahol az ökológiai igénykielégítés szorosan összhangban van a gazdaságfejlesztés vízgazdálkodási feltételével, az öntözés - és halastó - fejlesztéssel, és a belvízrendszer vízminőségi problémainak lehetséges megoldásával. Ugyanakkor a vízfelületek, a tározók gyarapítása az Alföldön biztonságnövelő feltétele is a térség vízellátásának (éghajlatváltozás). Összevetve a vízkészletek és vízigények várható alakulását megállapítható, hogy a mérleg még szélsőséges esetben is egyensúlyban tartható. Ehhez azonban tervszerű és egységes rendszerű vízkészlet-gazdálkodásra lesz szükség. Gondoskodni kell a készletek és a meglévő kapacitások jelenleginél hatékonyabb védelméről, valamint fenntartásáról. Előretekintőén ki kell dolgozni a vízkészletek esetleges csökkenését ellensúlyozó terveket. Egyidejűleg hatékony gazdasági szabályozással ösztönözni kell a víztakarékosságot segítő és a hasznosítható készleteket növelő beruházásokat (tározás, vízminőség-szabályozás). 2.4. Ajánlások a vízgazdálkodási politikához A vízgazdálkodási politika kidolgozása és alkalmazása a kormány feladata. Az a szerepe, hogy egységbe foglalja a víz iránti tevékenységeket - kapcsolatot teremtve az ágazatok között -, és kijelölje az állam jogi, közgazdasági és politikai feladatait a vízgazdálkodás arányos és tartamos fejlesztésében. A vízgazdálkodást illetően ma számos közgazdasági (értékkategória, gazdálkodási módozatok, teherviselés stb.) és társadalmi probléma vetődik fel (érdekeltségérdekérvényesítés, a víz a társadalmi tudatban, konfliktuskezelés stb.). Ez a vázlatos javaslat közvetlenül sem ezekkel, sem a vízgazdálkodás jelenlegi, elfogadható feltételeivel nem foglalkozik. Kizárólag néhány olyan szabályozandó problémát emel ki, amelyek szorosan kapcsolódnak az ország vízvagyonának megóvásához és a közjó érdekei szerinti távlati hasznosításához. 2.41. A vízgazdálkodás in formatikai és intézményi rendszerének fejlesztése. Ezt a kérdést illetően nem a közelmúlti hibás döntések korrekcióján van a hangsúly, hanem a nemzetközi tendenciákkal is összhangban, a fenntartható fejlődés eszméjét gyakorlattá váltó integrált vízgazdálkodás alapfeltételének megteremtésén. A víz a társadalomnak olyan közös érdekű természeti készlete, aminek igénybevétele (a törvényszabta feltételekkel) minden állampolgár joga. (Ezt már a rómaiak is törvénybe foglalták). Ebből következően a vízkészlet nem tulajdonítható el, nem sajátítható ki, tehát nem vonható be egyetlen, zárt gazdálkodási (döntési) körbe.