Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 395 potenciális népsűrűség hurkoló görbéje mindkét irányban gyors ütemben csökken. Magyarország 600 mm körüli évi átlagos csapadékával ennek a kedvező sávnak alsó határa közelében van, így társadalmi-gazdasági kibontakozásában a másik két vízvagyon-összetevőnek (a felszín alatti vizeknek és a határokon túlról érkező hozzáfolyásnak) is nélkülözhetetlen szerepe volt és van; - A kontinentális vízgyűjtőn belüli helyzetet jellemző külföldi liozzáfolyás tekintetében Magyarország az áttekintett 44 ország között Hollandia és Bulgária után a harmadik helyen van (6. ábra). A csapadék szerinti rendeződésben - a népsűrűséghez hasonlóan - a külföldi hozzáfolyás eloszlásának is a közepes csapadék összegek tartományában van maximuma, bár azt a szembetűnő egybeesést, hogy a fenti három kiugróan nagy hozzáfolyási érték (a 6. ábra 50. 40. és 48. sorszámú pontjai) mindegyike a 600 mm-t kevéssel túlhaladó évi csapadék összeghez tartozik lényegében az európai kontinens igen erős vízrajzi és politikai tagoltságából adódó véletlennek lehet tekinteni. A szomszédos országok területéről érkező hozzáfolyás adataival is feltárt 44 ország közül a csapadék + hozzáfolyás összege tekintetében mindössze hét országnak van a Magyarországra jellemző 1850 mm felszíni vízvagyont meghaladó ellátottsága (a 6. ábra 31, 50, 22, 24, 40, 16 és 18 sorszámú pontjai), tehát ilyen összesítésben hazánk az esetenkénti aszályos időszakok vízhiányát a határokon túlról érkező és az országon áthaladó folyókból potenciálisan mindenkor és teljes mértékben pótolni tudó országok közé tartozik. Tovább növeli Magyarország vízvagyonbcli kedvező helyzetét a felszín közeli és a mélységi víztartókból kitermelhető összesen mintegy 1000 knV-nyi (egyenletes vízborításban mintegy 10 ezer mm-nyi!) felszín alatti vízvagyon; - A társadalmilag jelentős tulajdonságaiban és a gazdálkodásban betöltött szerepében a fenti három vízvagyon-összetevő lényegesen különbözik egymástól: a területre hulló csapadék - a tágabbkörű éghajlati, talajtani és domborzati tényezőkkel összefonódva - a terület ökológiai potenciálját alakítja: a folyóhálózatban külföldről érkező hozzáfolyásra összpontosulnak a terület elsődleges vízgazdálkodási tevékenységei (árvízvédelem, folyószabályozás. hajózás, vízerő-hasznosítás, továbbá a lakóhelyi, mezőgazdasági és ipari vízellátás, illetve a vízelhelyezes és a vízparti üdülés); végül a felszín alatt tározódott vízvagyon - különösen a folyóhálózat nélküli, vagy a folyóktól távoli területeken - a lakóhelyi vízellátáson és az öntözéses növénytermesztésen keresztül az emberi megtelepülés és kibontakozás előfeltétele és létalapja. Határesetekben a három összetevő természetesen jelentékeny mértékben kiegészítheti, illetve pótolhatja egymást és a csapadék (mint a másik két összetevőnek is hosszabb időtávlatú forrása) a terület ökológiai és népesedési potenciálját összefoglalóan jellemző tényezőknek is behatárolója. Ezt érzékeltetik a 7. ábrának a mezőgazdaságilag művelt terűlet-hányadra vonatkozóan 35 országra kiterjedő adatai, amelyek azl is mutatják, hogy hazánk ebben a tekintetben is viszonylagosan igen kedvező hc yzetben Vein (az áttekintett 33 ország között Dél-Afrikát és Nagy-Britcinniát követően a harmadik).