Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

A vízvagyon állapotának változása a XX. században 3X7 600 500 Éghajlatvöltozási jövökép: "1"= a nyári középhömérséklet változás (ЛТ): + 3C oz évi csapadék változás (ДР): —100 mm "2"= a nyári középhömérséklet változás (ДТ): + ЗС az évi csapadék vâltozûs (ЛР): 0 mm "3"= az 1928-77 évek atlagai 3 1 _2„ J_ JL. Növénycsoportok 4. ábra. A főbb magyarországi növénycsoportok 80% igény-kielégítési biztonsági öntözési vízigényei a Tiszántúlon Figure 4. Irrigation water demands of the 80% demand-satisfaction saf ety level of major Hungarian crop types in the area cast of the River Tisza Bild 4. Die mit einer Versorgungssicherheit von 80% benötigten IVasserbcdaifc der hauptsächlichen Pflanzengruppen in Ungarn Рис. 4. Потребности в оросительной воле 80%-oií обеспеченности в районе Затиссайского края главных групп растений для Венгрии I °С és 5 °С közötti értéktartománynál) is sokkalta bizonytalanabbak és ellentmondásosabbak. A vízvagyon távlati jövőjet érintő előzetes tájékozódásokban ezért a megfelelően kiválasztott éghajlati jövőképek összehasonlítására lehet támaszkodni, amire a 4. ábra mutat be hazai példát. A különféle éghajlat-változási jövőképeknek az öntözési víz igény alakulásában várható hatását elemző vizsgálat az 1984. évi 1 larmadik Vízgazdálkodási Keretterv növénytermesztési alapozó tanulmányának adataiból és eredményeiből indul ki. A hatás vizsgálatban alkalmazott módszertani megoldás azon a tapasztalati felismerésen alapszik, hogy a különböző tájegységek összetartozó éghajlati és ökológiai tényezői közötti különbségek alakulását jellemző arányok és kapcsolatok közelítő tájékoztatást adnak valamely adott tájegységben bekövetkező éghajlatváltozás ökológiai hatásairól is. Az összesen 25 feltételezett éghajlati jövőképet elemző vizsgálatból a 4. ábra két jövőképet hasonlít össze egymással és az 1928-77. évi kiindulási helyzettel. Az „ 1 " jelű jövőképnek megfelelő öntözési vízigények arra a távlatilag feltételezhető esetre vonatkozna, ha egy jelentős (3 °C-nyi) felmelegedéssel együtt lényegesen aszályosabbra válna a Tiszántúl éghajlata (az évi átlagos csapadék 10' mmre 1 csökkenne). A „2" jelű vízigények azt a távlati éghajlati helyzetet jellemzik, ha ugyanez a felmelegedés a csapadék viszonyok megváltozása nélkül következne be.