Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században
Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 379 szennyvizei már az 1850-es években rendszeresen ismétlődő „algavirágzást" okoztak a Mendota-tóban. Európában a Bódeni-tó nyitotta meg a sort, ahol az első alga feldúsulást 1898-ban jegyezték fel és az 193ü-as évektől rendszeressé vált a nyári algavirágzás. Az 1940-es évektől a foszfor tartalmú detergensek elterjedésével olyan nagy és mély tavakban is megjelentek az eutrofizálódás tünetei mint az USA-beli Erie-tó és a felsőolaszországi alpesi tavak. Az 1960-as és 70-es évektől a nitrogént és foszfort pótló műtrágyák széleskörű elterjedése pecsételte meg a tavak és a kisebb beltengerek élővilágának sorsát: az eutrofizálódás az iparosodás elkerülhetetlennek bizonyuló következménnyé vált. A nagyobb beltengerek közül elsőként a Stockholm, Leningrád és Helsinki szennyvizeit a környező mezőgazdasági területek műtrágya feleslegével együtt befogadó Baltitenger az 1960-as évek elején vált az eutrofizálódás szinterévé, de hamarosan bővült a kör a Duna szennyeződését befogadó Fekete-tengeirel és a Pó-medence vizeit befogadó Eszak-Adriával, majd az 1970-es években a Vörös-tengerrel, a Perzsa-öböllel és a Japántenger parti öblözeteivel. A nag}>obb tavak és a beltengerek vízvagyönának társadalmi és ökológiai étiekében bekövetkezett károsodások okait és az elhárításukban tett erőfeszítéseket jól példázza a Föld legnagyobb beltengerének, a Földközi-tengernek a helyzete és ennek történeti alakulása. Az 1985. évi nyilvántartás szerint a tengerbe torkolló folyók vízgyűjtőterületén 12 ország összesen mintegy 120 milliónyi lakosa él és ezeknek a befogadót szennyező hatása meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg az északi és a deli partvidék között (VI. táblázat). A táblázat adatai világosan mutatják, hogy az eutrofizálódás és a vízszennyeződés alakulása nem a népességszámmal arányos, hanem döntően a városiasodás és az iparosodás mértékétől függ és azzal exponenciálisan változik. Az északi part vízgyűjtőinek 73 milliónyi népessége csak 46%-kal haladja meg a déli parti vízgyűjtők 50 milliónyi népességét. Ugyanakkor az eutrofizálódásra jellemző nitrogéntcrhelésben az északi part mintegy 2,7-szeresen, az évi szennyvízterhelés mértékében pedig mintegy 4,6-szorosan haladja túl a déli partra jellemző értéket. Ez az ugrásszerűnek mondhatóan nagy különbség a városiasodás viszonylagosan nem nagy (mintegy 50%-os) növekedésével, pontosabban az e mögött meghúzódó ipari-technológiai és életmódbeli változásokkal állítható párhuzamba. Az eutrofizálódás történelme és fokozódása tekintetében az észak-adriai öböl a Földközi-tenger legveszélyeztetettebb térsége, amihez az utóbbi néhány évtizedben VI. táblázat Az eutrofizálódás és a vízszennyezés fó'bb tényezői a Földközi tenger északi és déli partvonalának vízgyűjtőterületén Főbb tényezők Földközi-tenger megnevezése mennyisége északi part 1 deli part Népesség millió fő 73 50 Városiasodás % 69 47 A szennyvizeket tisztító városok aránya 70 50 Evi szennyvízmennyiség milliárd m' 2,3 0,5 Evi nitrogénterhelés ezer tonna 128 48 'Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Jugoszlávia és Görögország vízgyűjtőterületei •Törökország, Szíria, Egyiptom, Líbia. Tunézia, Algéria és Marokkó vízgyűjtőterületei