Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 365 lennie а XX. század népességnövekedésében! Ez az előzmény nélkülien gyors népesség növekedés részben következménye, részben előfeltétele volt a gazdasági termelés még gyorsabb (globális átlagban mintegy 14-szcres) növekedésének. A növénytermesztés elterjedésével és az ókori birodalmak kereskedelmi útvonalainak kialakulásával a gazdasági tevékenységnek már a korábbi évezredekben is voltak virágkorai; ezek azonban mind méretben, mind tartalmi gazdagságban eltörpülnek a XX. század teljesítménye mellett, amelyhez az előző évszázadok tudományos, műszaki és társadalmi, politikai fejleményei biztosítottak szilárd alapot. A káprázatos növekedés áraként a természeti környezetet érő szennyeződés és hulladék-elhelyezés alakulását érzékelteti a széndioxid kibocsátás 17-szcres növekedése, amihez hasonlóak a levegőbe és a vizekbe kerülő sok ezernyi más légnemű és folyékony hulladék mérőszámai is. Az eredendően véges természeti készletek igénybe vétele terén jellemző a tengeri halászat mintegy 35-szörös növekedése, ami esetenként a hasznosítható halállomány teljes kipusztulását jelentette, A történelmi előzményekből következően a táblázatban a termőföld mintegy 2-szeres növekedése a legalacsonyabb, amit az öntözött területek 5-szörös növekedése ellensúlyozott és az erdő területek mintegy 20%-nyi csökkenése kísért. A vízfelhasználásra megadott 9-szeres növekedés a vízhasználatoknak csak egyik csoportjára (a felszín vizekből történő vízkivételekre) vonatkozik és - amint a későbbiekben látni fogjuk - a vízvagyon egészében bekövetkezett változások jellemzése ennél sokkalta tágabbkörű értékelést kíván. А XX. század gazdasági növekedésének a két világháború megtorpanásai mellett is töretlen maradt lendülete több forrásból táplálkozott. A belső indítékok viszszanyúlnak a felvilágosodás külvilág felé forduló eszmeiségéhez. Ebből nőtt ki a lassú fokozatosan uralkodóvá vált piac központú gazdasági rend, amelyik egyrészről kezdeményezte és irányította a gyakorlati igényekhez igazodó tudományos és miiszaki kutatást, másrészről lehetővé, sőt axiomatikus szükségszerűséggé tette a tőkefelhalmozódást és a bővített újratermelést mint a folyamatos növekedés pozitív visszacsatolású motorját. A gyorsuló ütemű növekedést fizikai előfeltételként támogatta az energiaforrások és a nyersanyagok viszonylagos bősége és olcsósága, amihez társadalmi-politikai előfeltételként csatlakozott, hogy а XX. század elejére az emberi népességnek mintegy egyharmada minden korábbi elképzelést túlhaladó jóléthez és kényelemhez jutott, a maradék kétharmad pedig erre törekedett. А XX. század végén és a növekedés globális határait megközelítve a műszaki-gazdasági sikerek mellett egyre élesebben jelentkeztek a gazdasági dimenzió túlhangsúlyozásából, illetve a társadalmi és a környezeti tényezők figyelmen kívül hagyásából eredő belső ellentmondások. A kialakult világrend emberi-társadalmi feltételei terén a kisebb-nagyobb válságokba torkolló ellentmondások és konfliktusok okai a népességnövekedés és a gazdasági növekedés belső aránytalanságaihoz nyúllak vissza. A népességnövekedés döntő többsége a gyarmati sorból felszabadult szegény országokban következett be, a termelésnövekedés gazdasági csodájának vívmányaiból viszont aránytalanul nagy hányadban a korábbi gyarmattartó gazdag országok részesültek. A környezeti tényezők tekintetében egyre világosabban megmutatkozott, hogy az /. táblázat arányszámaival jellemzett gazdasági-pénzügyi vagyon gyarapodás mindig és szükségszerűen a bolygó természeti vagyonának a megfogyatkozásával