Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 35 A tulajdonságok (és a vízgazdálkodási szolgáltatások) nagyobb része kívül esik a gazdaság - a piac - értékrendjén. A mérték és értékrendszerek különbözősége mellett a vízgazdálkodási konfliktusok lényegi forrása a víz természeti egységéből és a vízigények társadalmi megosztottságából eredő ellentmondás. A közös érdekű vagyonnal való gazdálkodásban a járható út a vízhez kapcsolódó érdekeltek közmegegyezése. A vízgazdálkodás legrégebbi és legösszetettebb feladatai a folyókkal kapcsolatosak. Gazdaságföldrajzi tekintetben a folyók a településhálózat és a termelésfejlesztés gerincének tekinthetők. Tulajdonságaik (víz-, táplálék- és energiaforrások, közlekedési-szállítási pályák, védvonalak és hulladék befogadók) hasznosítása, valamint veszélyeik elhárítása már a történelem előtti idők óta a műszaki fejlesztés jelentős ösztönzői és a mérnöki munka társadalmilag elismert feladatai voltak. Természetföldrajzi tekintetben, ugyanakkor a vízhálózat a vízgyűjtőterület sajátos érrendszere. A folyók természetes növények és állatok élőhelyei, és egyben völgyeltük és vízgyűjtőterületük ökológiai rendszerében kapcsolatteremtő, valamint tájformáló tényezők. A nagy folyók igen jelentős helyet foglalnak el a társadalmi tudatban is. Nemzeti, politikai eszmék hordozói, és kulturális szimbólumok. A folyók gazdasági szerepköréből következik, hogy a medrek és az árterek emberi munkával alakított ökológiai rendszerek. Ott, ahol a gazdasági és természeti folyamatok kölcsönhatása arányos, a táj megtartja fejlődési tendenciáit, és élővilága alkalmazkodik a változó feltételekhez. A gazdasági igények kielégítésének dominánssá válásával az arányosság megszűnt, és századunk közepén a fejlett országokban hirtelen bekövetkezett a folyók degradációja. A természet háztartásának - az „ökológiai egyensúlynak" —a helyreállítása fontos követelménnyé vált. Változatlanul jelentkeznek azonban azok a társadalmi igények is, amelyeknek a kielégítéséhez nélkülözhetetlen a folyók szabályozása. A folyóvölgyek lakosságának életbiztonsága és a felhalmozott nemzeti vagyon vállalható kockázata, a parti létesítmények és az ártéri utak, vasutak épsége csak az árvizek és a jég károkozás nélküli levezetésével tartható fenn. Az ipar és az aszályos térségek vízellátását, valamint a gyarapodó védett vizes élőhelyek vízforgalmát egyaránt szolgáló folyami vízkivételek biztonságos és gazdaságos üzemeléséhez elsőrendű feltétel a meder és a vízszintek szeszélyes változásának korlátozása. Nemcsak gazdasági, hanem fokozódó mértékben levegő-védelmi - közegészségügyi - érdek is a belvízi hajózás felélesztése. A váratlanul beomló partok és az örvénylő víz alkalmatlan üdülésre, sportolásra. Annak ellenére, hogy a folyók medrének stabilizálása vagy a vízszint-változásnak a korlátozása a kárelhárítási és hasznosítási igények kielégítésének alapfeltétele, a folyószabályozás és a duzzasztás keltik nemcsak hazánkban, hanem világszerte a legélesebb társadalmi konfliktusokai. Az ellentétek összetettek és sokszínűek; rendezésüket tudományos ismerethiányok, gazdasági korlátok és politikai összefüggések egyaránt nehezítik. Érdemi előre lépést jelent a műszaki—vízépítési tervezésben érvényesíthető természetvédelmi feltételek kimunkálása is, de általánosan alkalmazható megoldás még sehol nem alakult ki. Megállapítható azonban, hogy a kárelhárítási és a hasznosítási, valamint az ökológiai igények harmonikus kielégítésének kulcsa a folyóval gazdálkodás teljes körű társadalmi értékmérlege.