Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

36 Orlóci l.—Szesztay К. Figyelemre méltó hazai tapasztalat, hogy az ármentesítési és a folyóvölgyi vízgazdál­kodási feladatok végrehajtására az érdekeltek társulása hatékony intézmény volt. A vízgazdálkodás olyan érdekegyeztetési és igénykielégítési metódus, amelynek alkalmazásával lehetővé válik a víz élettér alakító és emberi szükségleteket kielégítő szerepének fenntartása. A vízgazdálkodás önálló ágazatként kezelését lehetővé és in­dokolttá teszi az, hogy a céljait meghatározó társadalmi igények jól elkülöníthetők és a gazdálkodás tárgya, a víz egyértelműen meghatározott eleme földrajzi környeze­tünknek. A gazdálkodás sikerének kulcsa a teljes körű értékmérleg. A vízgazdálkodás lényegében napjainkig naturális jellegű, azaz nem értékeket hoz létre, hanem különbö­ző anyagi javakat és fizikai-kémiai állapotokat állít elő és oszt el. Ebből következően céljait és eredményeit, természetes mértékegységekben, míg ráfordításait a piaci érté­kekkel számszerüsíti. A piaci mechanizmus részleges, vagy teljes hiányát az értékfo­lyamatoknak az igénykielégítési rendszer egészére kiterjedő feltárásával, valamint a természeti és gazdasági tényezőknek egységes nyilván tar tájával lehet, illetve kell pótolni. A vízgazdálkodás fejlesztésének kulcsa a hazánkban régi gyökerekből sarjadoz­tatható és az Európában most kialakuló integrált vízgazdálkodás. Ez a gazdálkodási mód lényegében a társadalom jelenlegi és jövőbeli igényei kielégítésének közös mér­legelésen alapuló, teljes körű egyeztetési rendszere. Ana irányul, hogy minden olyan tervet és tevékenységet összehangoljanak, amelyek közvetlenül vagy közvetve kap­csolatba kerülnek a hidrológiai folyamatokkal és megváltoztatják annak társadalmi je­lentőségű tulajdonságait. A koordináció végső eredménye egy olyan közmegegyezés, amely a társadalmi és a gazdasági értékek figyelembevételével határozza meg a víz használatának és szabályozásának rendjét. IRODALOM Orlóci. I.—K. Szesztay-L. Várkonyi: National infrastructures in the field of water resources. UNESCO 1985. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. OVH-VG1. Budapest. 1984. * * * Scheme of the anatomy of water management by Dr. István ORLÓCI C.E. and Dr. Károly SZESZTAY С. E., Doctor of Science The processes of the cycling of water (v), energy (e) and biogeochemical substances (b) and their ecological relations fonn the starting point and lead-line of water management (Figure I). Water management (Figure 2), as any other sector of the economy, is a sum of activities, which satisfies multiple needs of the society. In a given case its objectives and system are defined by the geographic, economic and political conditions. The special feature of water management is that its subject, the water, is the most significant regulator of the natural environment and it is the non-replaceable basic substance of life (Table II). The antagonism of water management stems from the fact that the meeting of water demands comes along, without exception, with the affecting of the processes of nature and thus with the changes of the environment (Figure 3).

Next

/
Thumbnails
Contents