Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata
32 Orl ùci I.-S iesztay К. sen figyelemre méltó, hogy a határvízi problémák rendezésére és a közös feladatok végrehajtására mindkét egyezmény az érdekeltek közvetlen — tárgyalásos — megállapodását ajánlja, különösképpen azért is, mert nincs és nem is várható olyan „nemzetközi vízjogi szabály", amely az eseti, helyi vízviszonyokat rendezné. Folyóink vízjárásának és vízminőségének lényegi sajátosságait a külföldi vízgyűjtőterületek éghajlati, földrajzi adottságai, valamint a területhasználatok és a vízszabályozások határozzák meg. Számos hegyvidéki tározó épült és többnyire vízerö-hasznosítási célból működik, emellett a folyók részben vagy teljesen csatornázottak. A külföldi eredetű hatások elsősorban az anyagforgalom, illetve a vízminőség alakulásában érzékelhetők. Mindaddig, amíg nem sikerül szomszédainkkal egy közös információrendszert kialakítani, a külföldi hatások folyógazdálkodásunk növekvő mértékű bizonytalansági tényezői lesznek. Számítanunk keli arra, hogy a közös vízgyűjtő országaiban folytatódik a tározó fejlesztés és a folyócsatomázás, ugyanakkor egyes országokban tovább késlekedik a hatékony vízminőség-védelem. Ezek a lefolyás mennyiségét ugyan nem fogják számításba veendő mértékben csökkenteni, de érdemlegesen megváltoztathatják a hazai folyószakaszok ökológiai jellemzőit. Folyóink természeti — ökológiai — adottságai európai összehasonlításban kimagasló értékűek, mindamellett, hogy régebben vagy újabban valamennyi szabályozott, és mintegy 700 km-nyi folyószakasz csatornázott (duzzasztott). Az elmúlt másfél évszázad során az árvíz- és jéglevezetés, valamint a hajózás érdekében végzett folyószabályozásokkal mintegy kétharmadára rövidítették folyóink hosszát, és egyes, ma „természetesnek" minősülő vízfolyásunk mesterséges, ásott mederben kezdte újkori életét. Az egyidejűleg megépített, több, mint négyezer km összhosszúságú árvízvédelmi töltés új árvízi medret alakított ki, és majd negyed országnyi területet mentesített a rendszeres elöntésektől. Az ármentesítések területfejlesztési hatását az árterek közismert gazdasági és társadalmi fejlődése illetve jelen állapota szemlélteti. A mederszabályozásokat illetően pedig megállapítható, hogy a közvetlenül előirányzott célok teljesültek. Az utóbbi évtizedek szűkös fejlesztési és fenntartási forrásai ellenére mindezideig sikerült az árvizek és a jég levezetésének, valamint a parti létesítmények és a hajózás biztonságának feltételeit megtartani. Az ármentesítések és folyószabályozások nem tervezett következményei sokrétűek, és a kezdetektől sokféle kritika fogalmazódott meg miattuk. Mindezek rövid áttekintése előtt rá kell mutatni a közelmúltban ismét felerősödött évszázados vita legjellemzőbb sajátosságára, jelesül a következtetések és megállapítások nagymértékű bizonytalanságára. Meg kell állapítani, hogy a folyószabályozásokra teljes körű — tudományos megalapozottságai — utólagos értékelés nem készült, és tudomásul kel! venni, hogy a megbízható elemzésnek két súlyos akadálya van. Az egyik: a kezdeti, a kiinduló állapot, illetve a szabályozásokat megelőző természeti (vízháztartási, talaj- és növényzet-fejlődési) folyamatok rögzítetlensége. A másik akadályt a hatásmechanizmus bonyolultsága jelenti. Csak utalni lehet arra, hogy a folyók viselkedésére a vízgyűjtőterületükön végbemenő minden természeti (időjárás) és gazdasági (erdőirtás, iparosítás stb.) változás hatást gyakorol. Az árterek ökológiai átalakulását illetően pedig figyelembe kell
