Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 33 venni a megváltozott területhasználatok (mezőgazdaság, települések, ipar stb.) sokkal közvetlenebb és erőteljesebb hatásait. Részleges példaként említhető, hogy az erdők nagy része (és még inkább a fasorok) nem a víz hiánya miatt pusztultak ki; a talaj fejlődést sokkal inkább a növénytermesztés határozta meg, és nem a mély vonulatokban korábban lerakott árvízi hordalék. Mindemellett számos felismert következmény és kritikai észrevétel figyelmet érdemel. Tény, hogy a folyók megváltozott energia- és anyagforgalma következtében egyfelől mélyül a meder és süllyed a vízszint, ami korlátozza a hasznosításokat (parti szűrésű víztermelés, hajózás, vízkivételek), és megváltoztatja a talajvízjárását is. Másfelöl, a megváltozott áramlási viszonyokhoz és tápanyag kínálathoz számos korábbi növény és állat nem tudott alkalmazkodni, új biocönózis kialakulását pedig korábban nem segítették olyan intézkedések, mint pl. a Kiskörei-vízlépcsőnél. E tekintetben a halszaporodási feltételek jelentős romlására indokolt utalni. Tény, hogy az ár- és belvízmentesítés számottevően csökkentette az Alföld vízellátottságát. Ennek a következménynek az ellensúlyozására indult meg hazánkban a Körösökön - a folyók csatomázása és a nagy vízelosztó csatornahálózatok kiépítése. Közel egy évszázados kísérletezés tapasztalatai igazolták, hogy a folyók medersüllyedése tartósan (és gazdaságosan) csak duzzasztással gátolható meg, ami egyben kedvezően módosítja az anyagforgalmat is. A duzzasztás a hajózási és vízerö-hasznosítási feltételek megteremtése mellett növeli a hullámterek vízellátását, valamint az üdülési, sportolási lehetőségeket. Mindezeket igazolják duzzasztott folyószakaszaink. Érdemes utalni arra, hogy a Rábán, a Hernádon és a Tiszán működő vízerőművek nemcsak többszörösen megtérítették a beruházott tökét, hanem folyószakaszuk gazdag élövilágú, keresett kirándulóhely is. Törvényszerű, hogy a folyócsatornázással érdemlegesen megváltoztatott folyón és környezetében lesznek ökológiai változások és társadalmi károsultak. De állítható, hogy ezek ellenére (különösen, ha a tervezés minden társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontra kiterjedő) a társadalmi értékmérleg hosszú időtávra pozitív. Folyóink szabályozása és hasznosítása további irányának kijelöléséhez a kényszerítő feltételeket és a hasznosítható adottságokat indokolt elsődlegesen mérlegelni. Ezekből vezethetők le a fejlesztési célok és fogalmazhatók meg a feladatok. A következmények és a fejlesztési forrásigények pedig csak az alkalmazandó eszközök ismeretében mérhetők fel. A kényszerítő feltételek között első helyre indokolt sorolni a folyóvölgyi területek árvízi biztonságának a területfejlesztéssel arányos növelését. Köztudott, hogy miközben az árterek gazdasága és infrastruktúrája gyarapodik, az árvízvédelmi rendszer védképessége csökken. Nincs alternatívája a folyókból történő vízellátásnak sem. A szociális és a gazdasági vízigények kielégítése, valamint a természetes ökoszisztéma fejlődése érdekében az Alföld vízellátottságát legalább a jelenlegi szinten kell fenntartani, de a sivatagosodás (Duna—Tisza köze) meggátlására és a növekvő életminőségi—tájfejlesztési igényekre tekintettel indokolt előirányozni a folyókból táplálkozó vízelosztás fejlesztését. Létfeltételi érdekünk, hogy folyóinkat - mint a legbőségesebb vízforrásunkat és tájalkotó tényezőinket — megvédjük. A vízminőség javítását, a partiszűrésű víztermelés