Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Rátky I.-Farkas P.: A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére

A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére 255 Mindkét meder-résznél a legnagyobb ellenállása a növényzetnek van. Vizemésztés szempontjából a legrosszabb esetben a főmedernél 50%-ban, a hullámtérnél több mint 65%-ban a növényzet lehet felelős az érdességért. Természetesen a %-os értékben ennél szélsőségesebb eset is előfordulhat (miközben az abszolút érték nem rosszabb), pl. egy teljesen sima felületű, akadálymentes hullámtéren (n\ = 0 és «з = 0), ahol az alap érdesség is kicsi (n

b = 0,01 s m

_l/

3) ott a növényzet részesedése a teljes érdességből akár 95% is lehet. Nem véletlen, hogy a Tisza vízvezető képességének javításánál a művelési ág változtatását nagyon lényegesnek tartják ( VA TI-VIZITER V 2003 ). Cowan (1956) módszere sajnos nem teijedt el annyira, mint azt megérdemelné. Ennek talán az az oka, hogy az egyes összetevők továbbra is csak szöveges, leíró elemzés alapján számszerűsíthetők. Az eddig említett laboratóriumi vizsgálatok majdnem mindegyikénél természetbeni méréseket is végeztek, a módszer pontosítására vagy legalább a természetben való alkalmazhatóság igazolására (Komora 1973, Cirkel 1991, VI TU KI 1991). Ritkább az, amikor csak természetbeni mérések alapján állapítanak meg kapcsolatokat, törvényszerűségeket. Ez érthető, hiszen a drágább területi méréseknél nehéz külön-külön és széles intervallumban vizsgálni az egyes befolyásoló tényezőket. Ugyanakkor az egyedi esetekből nem lehet általánosítani. A Pó folyón végzett mérések (

Benini et al. 1986) különösen azért érdekesek számunkra, mert a Pó vizsgált hullámtéri szakasza nagyon hasonló a magyarországi Felső-Tisza hullámteréhez. A Pó hullámterén a hidraulikai jellemzők: /1«0,7-ь4 m, v»0,03-0,84 ms-', S«0,11+0,19 m km1. A méréseket 1974 februárjában és '76 október-novemberében végezték. Függélyek mentén több pontban mért sebességek, mért relatív vízfelszín esések és vízmélységek alapján a Chézy-féle összefüggésből számították a simasági együtthatókat. A növényzetet négy magassági intervallumban (a teljes intervallum CM-3 m) jellemezték: fajta, százalékos fedettség, szármagasság alapján. Fotókon és részletes helyszínrajzon mutatják be a szerzők a különböző növénytársulások egymáshoz és a főmederhez való viszonyát, a hullámteres áramlási térben való elhelyezkedést. Az eredményeket a 4. ábrán foglaltuk össze. A vegetáció hatását elméletileg vizsgáló módszerek közül a legismertebb Petryk— Bosmajian (1975) módszere. A matematikában szokásos szigorúsággal ma még nem tudjuk elemezni, de a műszaki életben, ott elméleti módszemek elfogadott módon lehet vizsgálni a növényzet érdesség befolyásoló hatását. Petryk-Bosmajian (1975) a növények között áramló víztestre felírt erőegyensúlyból (tömegerő lejtőirányú komponense egyenlő a mederfenék/fal és súrlódási, valamint a növényre ható közegellenállási erők összegével) levezette az eredő érdességre az összefüggést, ahol az eddig ismertetett jelöléseken túl Q - a közegellenállási tényező, A - a nedvesített szelvény területe, L-a vizsgált folyószakasz hossza, TAj-aL folyószakaszon lévő összes növény áramlási irányra merőleges vetülete. YAJAL fejezi ki a V / (8)