Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Rátky I.-Farkas P.: A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére
256 R á tky l.-Farkas P. = f(v,növényfajta) ; 9 18 21 24 26 Simasági együttható (к. m 1/ 3s" 1) 4. ábra. A Pó hullámtéri növényzetének simaságai és a mért középsebességek Figure 4. Smoothness of the floodplain vegetation of the River Po and the measured mean flow velocities Bild 4. Glattheitswerte der Pflanzendecke des Deichvorlandes des Flusses Po und die gemessenen mittleren Geschwindigkeiten рис. 4. Величины гидравлической гладкости растения на незащищенных паводочных поймах, реки По и измеренные средние скорости növényzet sűrűségét. (Néha a Q I, А/А L-t is sűrűségnek nevezik, helyesebb lenne ezt a kifejezést a növényzet ellenállásának nevezni.) A (8) összefüggést vizsgálva látható, hogy ha nincs növény, a sűrűség = 0, akkor az eredő érdesség csak az alap érdességből áll, (n e = пь). Más esetben, ha a sűrűség nagy és иь alap érdesség kicsi, akkor a gyökjel alatti második tag lesz a domináns. Az 1 elhanyagolása normál, nem extrém növényzet sűrűség, valamint R > 1 m és щ < 0,066 sm~ 1/ 3 (15 m 1/ 3s~'-nál simább alapérdesség) esetén n e-ben kevesebb mint 5% hibát eredményez. Sűrű növényzet esettén így az érdesség közelítőleg az alábbi összefüggésből számítható n-^R* (9) A (9) kapcsolat azt mutatja, hogy a mélység mentén állandó sűrűségű növénnyel benőtt meder (hullámtér) esetén az érdesség a vízmélység növekedésével közel a mélység 2/3 hatványa szerint nő. A növekvő tendenciát a gyakorlatban előforduló sűrűség változások nem fordítják meg csökkenő tendenciává. Hullámtéren L*L négyzethálóba ültetett fák esetén YKJAL = d/L 2 és a R* h megengedhető közelítés mellett az érdességre n = 2 g (10) egyszerű összefüggést kapjuk. Hullámtéri fás, aljnövényzet nélküli esetben vagy a növényeket elborító vízmélységek tartományában az n =f{h 2 ß) kapcsolat egyértelmű. A valóságos folyadékmozgást jobban közelítő elméleti módszerek is ismertek. Pl. a réteges áramlás analógiáját felhasználó, a turbulenciát közelítőleg vagy a pontosabb k-E modellt alkalmazó módszerek (Klopstra et al. 1997, Armanini—Rigetti 1998, Fischer et al. 2001, Neary 2003).
