Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Rátky I.-Farkas P.: A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére

A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére 249 sága, helyzete, sűrűsége, áramlási irány viszonya a sortájoláshoz, stb.). AK=f[...) leírás csak felsorol, számba vesz, nem ad függvény kapcsolatot (közelítőt sem), nem adja meg a tényezők viszonyát, a hatások jellegét, trendjét, még fontossági sorrendet sem ad. A növényzetnek a vízmozgásra gyakorolt hatásáról szigorú tudományos szinten alig tudunk többet. Vannak megfigyelések, amelyeket viszont nehezen lehet számszerűsíteni és érvényességük határai sem tisztázottak, pl. ismert, hogy a sűrűség, fedettség növekedésével csökken a vízszállító képesség. De azt is tapasztalták már, hogy a lágyszárú növényzet egy elő-árhullám hatására lefeküdve, vízlevezetés szempontjából kedvezőbb helyzetet eredményezett, mint az a sűrűségéből következtethető lenne. Nem tudunk elfogadható pontossággal választ adni arra kérdésre, az érdességben (simasági együtthatóban) mekkora a része a növényzetnek? Még úgy sem tudunk rá felelni, ha úgy kezdenénk, hogy attól függ... Talán csak a lehető legegyszerűbb esetben: prizmatikus, szabályos egyszerű (nem összetett) mederben, permanens egyenletes vízmozgásnál adhatnánk elfogadható becslést a növényzet vízszállítást befolyásoló hatására. Felvetődik a kérdés, hogy lehetséges-e egyetlen mennyiségbe (pl. £-ba) sűríteni a végtelen természeti jellemzőket, vagy akár csak a vélhető leglényegesebbeket? A válasz egyértelmű! A vízmozgást befolyásoló összes (lényeges) energia átalakulást, energia veszteséget okozó körülményt, nem lehet egyetlen mennyiségbe sűrítve figyelembe venni. Ha csak a növényzet hatására koncentrálunk, akkor is lehetetlennek tűnik a feladat. 2. Gyakorlati módszer a medrek vízszállító képesség számítására Az 1800-as évek elejétől napjainkig, lényegét tekintve hasonlóan számolnak a gyakorlatban. A meder vízszállító képességét pontosabban а к (vagy n) simasági együttható értékét becsülik meg leíró, szöveges jellemzés alapján. Táblázatokban összefoglalt leírások (Chow 1959, Kozák et al. 1981) olyan kifejezésekkel jellemzik a vízfolyást és a medret mint pl.: „ásott vagy kotort, egyenes, kanyargós, prizmatikus, szabálytalan, elszórt bokrok, tiszta, sűrű gyom, ritka-, rövid-, magas fü, bokor vagy aljnövényzet, kicsi vagy nagy a vízfolyás, a hullámtér, erős sarjadás, stb." Nem kell külön bizonyítani, hogy ez nem adhat jó megoldást. Emlékeztetünk mi mindentől függ a vízszállítás, csak a növényzet hatására gondolva is 'végtelen' a sor. A felsorolt jellemzők (jelzők) nem fizikai, műszaki mennyiségek, műszakilag nem egyértelműek. Bármilyen részletes szöveges jellemzést adunk, ha azok nem mérhető fizikai mennyiségek, akkor nem egyértelműek. Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire pontatlan ez a módszer, miért maradt fent több mint 200 évig, ma miért tart ott a tudomány, ahol 200 évvel ezelőtt tartott? Az ok sokrétű. A módszer csak alapjaiban, elveiben ugyanaz, mint a 1800-as években. Azóta