Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Rátky I.-Farkas P.: A növényzet hatása a hullámtér vízszállító képességére
250 Rátky l.-Farkas P. fejlődött, pl. több laboratóriumi és természetbeni mérésen alapuló leírást adnak a meder (vízfolyás) jellemzésére: Darcy, hidraulikában híres Dijon-i kísérletei ( 1865), majd Bazin által végzett és összegyűjtött 729 db mérési adat alapján 6 érdességi csoportot különböztettek meg (.Lászlóffy 1950/ Ma már ott tartunk, hogy közel 110 érdességi kategóriát - és mindegyikre átlagos, minimális és maximális értéket-különböztet meg az irodalom (Kozák etal. 1981, MI-10-291/2 1985). Sőt nem csak szövegesen, de fényképen is illusztrálják a leírtakat (Chow 1959, Arcement-Schneider 1987). A módszer fennmaradásának az egyik leglényegesebb oka az egyszerűsége és az, hogy a többi — esetleg sokkal — bonyolultabb módszer sem ad a gyakorlat számára lényegesen jobb eredményt. Az is lehetséges, hogy a mérési módszerek pontossága, a gyakorlatban a 1970-es évekig uralkodó logarléces számítási technika, a számítástechnika hiánya általában nem igényelt (vagy nem kényszerített ki) ennél pontosabb módszert. Másrészről, csak a gyakorlatra mondhatjuk azt, hogy maradt ezen a szinten, az elméleti ismeretek fejlődtek. Pl. a sebességi együtthatóra - vagy magának a középsebességnek a meghatározására - a Striekler— Manning-féle közelítés mellett nagyon sokféle módszert dolgoztak ki, irodalomból -30-40 félét ismerünk (Komlósi 1941, Lászlójjy 1950). Az más kérdés, hogy nem nagyon teijedtek el a gyakorlatban, és itt megint csak az egyszerűség és a többletmunkával kapható pontosság növekedés volt a döntő. 3. A növényzet érdesítö hatását vizsgáló módszerek Annak ellenére, hogy ma még nem tudjuk megfelelően elválasztani a növényzet hatását a többi befolyásoló hatástól, folytak és napjainkban is folynak ilyen vizsgálatok. A teljesség igénye nélkül említünk néhány, laboratóriumi kutatást Talán a legismertebb az amerikai Soil Conservation Service kísérleti telepén különböző fűfélékkel borított területek érdesség vizsgálatai (Ree 1949, Ree-Crow 1977, Ree-Crow-Huffine 1977, Ree-Wimberley-Crow 1977). Az érdességet a középsebesség és a hidraulikussugár (-vízmélység) szorzata (vR), valamint a növény fajta, állapot függvényében vizsgálták. A növényzet áramlást, víz-'visszatartást' befolyásoló hatását öt osztályba sorolták. Az Л-tól £-ig jelölt osztályokat az állomány állapota ('jó', 'megfelelő'), és a fű átlagos magassága alapján állapították meg. Mérések szórt értékeinek kiegyenlítésével grafikonokon megadták az érdességi együttható (n), a vR szorzat és az osztályok (A...E) kapcsolatát mutató görbéket. A módszer részleteire itt nem térünk ki, az megtalálható magyar irodalomban is (Starosolszky 1970, MI-10-162/5 1985). Használatánál figyelembe kell venni néhány lényeges körülményt: a vizsgálat többségében csak fűfélékre irányult, talán hazánkban nem is honos fajtákra (pl. 'bermuda fü', nyugat-amerikai kékfü, stb.), a laboratóriumi mérések nagyon kis vízhozamok, kis vízmélységek, nagy fenékesések mellett folytak.
