Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Zellei L.-Sziebert J.: Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képességének vizsgálata
Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képességének vizsgálata 227 - a kiválasztott vízfolyások adatainak feldolgozása és az eredmények értékelése; - javaslat a mederszakasz érdességi együttható használatával vizfolyásmedrek permanens fokozatosan változó állapotaiban a vízhozam meghatározására. 1. A földcsatornák érdességi viszonyait befolyásoló tényezők 1.1. A növényzet hatása a csatorna vízszállító képességére A földmedrű csatornák vízszállító képessége benöttségük függvényében — az egyéb paraméterek változatlansága esetén is - jelentősen változhat. Mind a tervezés szakaszában, mind a már működő csatornák vízszállító képességének meghatározásakor nagy jelentőségű az érdesség értéke. Az érdességet befolyásoló fontosabb tényezők: - a mederanyag és hordalék szemcsemérete; - a keresztszelvény alakja és szabálytalansága; - a vízmozgás rendezettsége; - a rézsűhajlás; - sebesség; - a vízi növényzet és parti növényzet alakja, sűrűsége, nagysága. A növényzettel benőttség legfontosabb befolyásoló tényezői, azaz a fenntartás, talajtípus, vízellátottság, évszakok, tápanyag ellátottság, időjárás (Qerner 1993). Adott csatorna szakaszra elsősorban a fenntartási periódus, az évszakos és a vízjárástól ftiggő ingadozás a jellemző (Péter 1995). 1.2. Az alkalmazott hidraulikai összefüggések A mederszelvény vízszállító képességének meghatározására — a permanens, egyenletes vízmozgási állapotot leíró közismert Chezy-féle összefüggést, míg a sebességi tényező számítására és a meder simaság kifejezésére a Strickler— Manning-féle összefüggéseket használtuk fel. A gyakran hiányzó nedvesített kerületet a víztükör szélesség ( В) alkalmazásával számítható szelvény középmélység (h m) felhasználásával az azonos területű téglalap kerületeként helyettesítettük. Az így meghatározott Strickler-Manning-fé\e medersimasági együtthatót k'-ve 1 jelöljük, megkülönböztetve az ismert szelvény geometria alapján meghatározott simasági együtthatótól (k). A szakasz átlagos lejtést a felső vízmércén a vízhozam mérési középidőre átlagolt, az alsó mércén ugyanarra az időpontra interpolált, „egyidejű" vízállásokból állítottuk elő. Az egyes eltérő mederszelvények eredményei közötti összehasonlíthatóság érdekében a jellemzők h m középmélységgel alkotott kapcsolatait vizsgáltuk és mutatjuk be. A feldolgozások tulajdonképpeni célja, a nagyvízi vízszállító képességről rendelkezésre álló információk (vízhozamgörbe) pontosítása érdekében a mérési adatokból képeztük a
