Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Hankó Z.-Bauer M.: A bősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiai (ökölőgiai) változásairól

A hősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiái (ökológiai) változásairól 219 dunacsúnyi duzzasztómüvet. Az üzemelés rendjét összegző megállapítások tanúsítják, hogy a felvízi, dunacsúnyi tározó állapota milyen mértékben hely- és időfüggő és nagy mértékben változékony (ami tulajdonképpen nagyon szerencsés helyzet, minthogy az élőlényeknek igen széles spektruma megtalálja a maga számára kedvező környezetet egy megszakítatlan, folytonos víztestben). A dunacsúnyi, felvízi tározó alsó része a bal oldali hullámtéren (Rajka és Dunakiliti között) egy átmeneti, csatornaszerú része a tározónak, ami bevezeti a vizet a bősi vízerőmű felvízcsatornájába. Ebben az összetett csatornaszerú rendszerben (hidraulikailag) nyit felszínű, nyitott csatornabeli vízmozgás található; e csatorna hosszirányú (víz-)felszíngörbéje alig változik (minthogy a bősi vízerőmű felvíz szintje állandó), és ezért e csatornában mozgó vízrészecske sebessége csupán ebbe a rendszerbe belépő vízhozam függvénye. Ez a folyószerü vízmozgás potamológiai állapotúnak minősíthető, és így a vízi környezet is potamobiológiainak (folyami jellegűnek) tekinthető. A rövid alvízcsatorna vezeti vissza a vízhozamot a bősi vízlépcsőtől a Dunába Szapnál kifejezetten potamobiológiai jelleggel; és ezért nincs biológiai összeférhetetlenség az érkező és a befogadó vízáramlás között. A felvízcsatornán, Dunakiliti közelében van egy vízkivételi mű, ami vízzel látja el a baloldali „hullámteret". Ezzel a vízellátással széleskörű vízállapot szimulálható a kisvíztől az árvízig terjedő tartományban, és így egészen különböző természetű igények kielégíthetők. Egy második vízkivételi mű, közel a bősi vízlépcsőhöz öntözési célokat szolgál a Kis-Alföldön (a vízlépcső rendszer és a Kis-Duna között). Az öntöző és a lecsapoló csatorna rendszerek működtetésével hasznos és/vagy kielégítő talajnedvesség és talajvíz szint biztosítható. Következtetésként megállapítható, hogy (mind a belépő, mind a kilépő) vizrészecskék állapota a bal oldalon folyami biológiai tulajdonságokkal jellemezhető (és ez érvényes a vízrészecskék teljes útjára). Az átmeneti zónák és a kapcsolódó szárazföldi sávok vízháztartását az öntöző és a lecsapoló csatornarendszerek szabályozzák. A dunacsúnyi duzzasztóműnél további három vízkivételi mű található, amelyek különböző, jobb oldali igények kielégítését teszik lehetővé. Jobb szélen található néhány csőáteresz, csöturbinákkal ellátva, amelyek a jobb oldali mellékágat, a MosoniDunát és a Szigetköz menti (a vízlépcső rendszer és a Mosoni-Duna között tervezett) öntöző rendszert látja el vízzel. Az öntöző rendszer a lecsapoló csatornarendszerrel együtt, szabályozni tudja a talajnedvességet és a talajvíz szintjét. További két vízkivétel látja el vízzel a felhagyott folyómedret (a dunakiliti duzzasztómüvön keresztül) és a jobboldali „hullámteret" a bal szélen lévő fenék leeresztő és a középen lévő, kisméretű vízerőtelep útján. A teljes, átlagos, évi, átvezetett vízhozam mintegy 400 m

3/s, ami 200-600 m-Vs között változhat. Ez a vízhozam lehetővé tesz kisvíztől árvízig terjedő állapotot szimulálni a Mosoni-Duna mentén és a jobb (magyar) oldali „hullámtéren", és elegendő vízhozam marad a felhagyott Dwwa-mederben (a dunakiliti duzzasztóműtől alvíz felé) a „tiszta folyóvízi" állapot fenntartására. A vízpótlás a dunacsúnyi (felvízi) tározóból származik, amelynek hidrobiológiái (ökológiai) állapota átmeneti jellegű a folyami és a tavi jellegű állapot között. Ugyan-