Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
2. füzet - Hankó Z.-Bauer M.: A bősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiai (ökölőgiai) változásairól
218 Hankó Z.Bauer M. szabályozása, minthogy a hajózhatóság helyreállítása alapvető társadalmi/gazdasági szükségletnek minősült. A fejlesztési tevékenységet nemcsak a világháborúk akadályozták, hanem a kapcsolódó politikai következmények is; ennek folytán a fejlesztési munkákat ismételten újra kellett kezdeni, minthogy az alapvető célt nem sikerült elérni. A gyakorlatilag folytatólagos fejlesztési tevékenység ellenére a szakasz állapota egyre jobban leromlott. Az árhullámok egyre jobban feliszapolták a hullámtereket és a Gönyü alatt be nem védett ártereket; ugyanakkor a közép és kisvízi időszakok egyre fokozódó mértékben erodálták a közép- és kisvízi medret (és ezzel a közép- és kisvizek szintje is lesüllyedt). Mindezek következtében az egyedülálló vízi élettér (az összetett árvízi folyómeder, az árterek és a középvízi meder egysége) szétvált az év nagy részében, a középvízi meder partvonala mentén. Ez az állapot meghatározónak bizonyult a halnépesség szaporodása szempontjából, minthogy az árterek kisméretű mellékágai szolgáltak ívó és ivadéknevelő tavakként. Ezt a funkciót a szakasz fejlesztése során valahogy majd helyre kell állítani. A XX. század közepére egyértelművé vált, hogy a folyószabályozási módszerek alkalmatlanok a kérdéses folyószakasz problémáinak megoldására; az egyedüli megoldás a folyó csatornázása! A fennmaradó egyetlen kérdés: milyen csatornázási rendszert kellene választani. A folyami környezet tanúsítja, hogy a szakasz állapota — az intenzív emberi beavatkozás ellenére - potamológiainak („tiszta folyóvíz"-nek) tekinthető és mind a vizes életterekben, mind az átmeneti zónákban és a kapcsolódó szárazföldi sávokban a potamobiológiai hatások uralkodnak hidrobiológiái és ökológiai szempontból egyaránt. És így az a kérdés, hogy vajon a csatornázás lerombolja-e ezt a potamobiológiai állapotot, vagy sem?! Ennek az alapvető kérdésnek tisztázása érdekében a revízió során egy vízrészecske útját fogjuk nyomon követni: elindulva a Pozsony feletti keresztszelvénytől egészen Gönyűig, a legtávolabb álvíz felé eső keresztszelvényig (ahol a jobb oldali mellékág, a Mosoni-Duna visszatorkollása is található). Hainburgi6\ az alvíz felé (az osztrák/szlovák államhatárnál, ahol a bal oldali mellékfolyó, a Morava betorkollása is található), a folyó állapota egyértelműen potamológiai (folyamszerü) egészen addig, amíg a vízrészecske be nem lép a dunacsúnyi duzzasztómű felvízi tározójába, Pozsonytól alvíz felé. A dunacsúnyi duzzasztómű (közel a szlovák/magyar államhatárhoz, a szlovák oldalon, Rajka közelében, ahol a MosoniDuna kitorkollása is található) felvízi duzzasztott vízszintje valamivel magasabb, mint az eddig előfordult legmagasabb árvíz szintje, és így a vízrészecske - útja során a felvízi tározóban - egyre csökkenő sebességgel halad. Ha árvízi vízhozam lép be a dunacsúnyi tározóba, akkor a duzzasztómű mozgatható gáttábláit - biztonsági okokból - fel kell nyitni; és így a vízmozgás állapota árvízpotamológiaivá válik. Csökkenő vízhozam esetén a duzzasztómű mozgatható gáttábláit fokozatosan zárni lehet és kb. 4—5 ezer m 3/s vízhozamnál teljesen bezárhatok. így csökkenő vízhozam mellett a felvízi tározó folyami jellegű állapota fokozatos átmenetet mutat a tó jellegű (limnológiai) állapot felé; és ezért a potamobiológiai állapot abban az ütemben közelíti a limnobiológiai állapotot, ahogy a vízrészecske közelíti a
