Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Hankó Z.-Bauer M.: A bősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiai (ökölőgiai) változásairól

A hősi vízlépcső üzemvízcsatornájának hidrobiológiái (ökológiai) változásairól 217 környezethez könnyebb és „szélesebb spektrumú". Minthogy a „határtalan" diverzitás csak a tolerancia zérus voltát jelzi, ezért az „alap " valenciaspektrumot mindig ki kell elégíteni. Ha a miliőspektrum a valenciaspektrum határain kívülre kerül, akkor az élőlények eredeti társulása összeomlik és új élőlények új társulása jön létre. Napjaink hidrobiológusainak és/vagy ökológusainak nézete és véleménye egybehangzónak tűnik e tézisekkel, továbbfejlesztve azokat a vízépítő mérnökökkel való jobb egyetértés érdekében (Istvánovics—Somlyódy 2000). Különösen figyelemre méltó az élőlények és a mérnöki alkotások idő és hosszléptékének egybevetése. Ezeket a téziseket érdemes egy jellemző példa segítségével bemutatni: (nyers) szennyvíznek „tiszta folyóvízbe" való bevezetés példáján. Altalánosságban a „tiszta folyóvíz" mint élettér magában foglalja [különböző anyagok] és élőlények összességét. így lehetnek például (szervetlen anyagok) — algák — (kis) rákok — halak - (szerves anyagok) - baktériumok - (szervetlen anyagok); ez a lebontás folyamata; és ha a (szerves és szervetlen) anyagok koncentrációja (oldott és/vagy elegyített) a természetes határok közé esik (azaz nincs művi behatás), akkor az élőlények fentiek szerinti társulása hosszú távon is stabilis lehet. A helyzet gyökeresen megváltozik, ha (nyers) szennyvizet vezetnek be (nagy szerves anyag tartalommal) a „tiszta folyóvíz"-be. A szervesanyag tartalom koncentrációjának (korlátlan) megnövekedése nyomán a baktérium koncentráció is növekszik mindaddig, amíg a miliőspektrum egy másik összetevője (pl. az oldott oxigén koncentráció a víztestben) nem limitálja a baktériumok szaporodásának növekedését. A csökkenő oxigén koncentráció először csak terhelést jelent a többi élőlénynek (elsősorban a hal népességnek), a terhelés további növekedésének következménye elvándorlás (ha tud, de ha nem) elpusztulás. Ha az eredeti társulás összeomlik, új társulás épülhet fel (pl. anaerob baktérium népesség), ami stabilis is lehet, de nem szükségszerűen. A példa is tanúsítja, hogy a tézisek alkalmasak lehetnek általános minősítésre (hidrobiológiailag/ökológialag) a dunacsúny—bősi üzemvízcsatornás alrendszer (bősnagymarosi folyami vízlépcső rendszer) építése és üzemelése szempontjából, minthogy a szlovák szakemberek közzétették 1999-ben a környezeti megfigyeléseikre és tapasztalataikra vonatkozó eredményeiket (Mucha 1999 magyarul lásd Bauer—Hankó 2001). 2. Környezeti minősítés Az általános minősítés (a környezeti hatások általános felmérése) érdekében a bős-nagymarosi folyami vízlépcső rendszernek a dunacsúny—bősi üzemvízcsatornás alrendszere eredeti (korábbi) környezeti állapotát (vízi életterek, átmeneti zónák és kapcsolódó szárazföldi sávok) kell feleleveníteni. A szisztematikus és jelentős fejlesztési folyamat a Pozsony-Budapest Duna-szakaszon (7. ábra) а XIX. század második felében kezdődött az árvízvédelmi földmüvek építésével (ami egyúttal meghatározta az összetett, árvízi folyómedret is). Ezt követte a középvízi meder szabályozása; majd később —

а XX. század elején —a kisvízi meder