Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 97 és folyók vízszintjének drasztikus csökkenése várható, főleg zárt vízgyűjtőkön. Ezzel szemben a civilizáció felgyorsult fejlődésével jelentősen megnövekednek a vízigények és a fajlagos energiafelhasználás, majd ennek következményeként a víz és a légkör szennyezése, továbbá az árvízveszély (Schümm— Winkley 1995). A környezetvédelem egyik legfontosabb eszköze a megújuló (víz, nap, szél és bio) energiák hasznosításának felgyorsítása (WMO 1995, Molnár 1996, Király 1999, Kozák 1999). 2.1. A klímaváltozás hatása az Alföld vízkészletére A vízkészletek tekintetében a felszínre hulló csapadék mennyiségének, időbeli eloszlásának és a víz minőségének van meghatározó szerepe. A WMO IPCC bizottságának és számos magyar kutató tanulmánya alapján e tekintetben a vízkészletek szempontjából a következő főbb szempontok fontosságát hangsúlyozzák (Starosolszky 1973, WMO 1995, Antal 1997): - a vízkészletek mennyiségét befolyásoló fizikai paraméterek trendjellegű vizsgálata meghatározó, - a klímaváltozás következtében Magyarországon a kisebb és zárt vízgyűjtőkön, ill. belvízmentesített területeken átlagos tendenciaként csökken a csapadék mennyisége (Sohngen 1998), - a szárazföldi felszíni vizek (folyók és tavak) vízszintjének drasztikus csökkenése - úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen (Arai tó, Bajkál tó, Fertő tó, Balaton, Körösök stb.), - a megújuló vízenergia hasznosítása a globális légszennyezés csökkentése és az egyre fogyó nyersanyagforrások (olaj, szén, földgáz) védelme érdekében a jövőben jelentősen növekszik (WR 2001). A hazai és nemzetközi tapasztalatok vízkészlet-gazdálkodási következtetéseit feltétlenül fel kell használni, ha szakszerűen akaijuk megfogalmazni jövőbeli vízügyi feladatainkat. Magyarországon ui. nem csak a közelmúltban, de már évtizedekkel ezelőtt is felmerült az a kérdés, hogy vajon a Tisza szabályozásának milyen éghajlat módosító hatása volt és ennek milyen kihatása van a térségben élő emberek életére, a termelési rendszerekre és a környezeti elemekre. Számos kutató szerint (Czelnai 1980, Rádai 1994, Bognár 1996, Mészáros 1996, Antal 1997, Rónai 1997, Wessel 1998) a helyi klímaváltozások számos egyéb körülményre vezethetők vissza. Ez különösen igaz a meglehetősen „zárt" Kárpát-medencében, ahol a mikroklíma az adott térség felszíni fedettségétől, ez pedig a vízborítottságtól függ, amit a Tisza völgyi folyók is (Tisza, Körösök, Szamos, Berettyó) nagymértékben befolyásoltak (3. ábra). Az Alföld „kiszáradását" tévesen a Tisza szabályozásának tulajdonító nézetek nem újkeletüek. A 30-as évek súlyos aszályai is termelték a szakmai tévedéseket, mely fertőzte a tudatlan közvéleményt, és az aszálykárokat a Tisza-völgy szabályozásának vélték. Réthly már 1936-ban rámutatott ennek a szemléletnek önző és társadalmat károsító mivoltára: „mindig akadnak szószólók, akik a feltevéseket meggyőződéssé léptetik elő (melynek)...tagadhatatlan hatóereje van, amely a vízgazdálkodási feladatok egészséges megoldása elé akadályokat gördíthet, a már meglévő és üdvösnek bizo-