Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai 95 beruházásokat Európa szerte. Ausztria így kapott 300 000 ECU-t (~75 Mrd Ft.!) a freudenaui vízerőmű beruházásához. Az emberiségért, a környezetért és szakmájuk becsületéért aggódóknak elemi kötelességük, hogy a tények és a prognosztikus gondolkodás alapján logikusan gondolkodva elemezze az új helyzetet és helytálló, szakszerű álláspontra helyezkedjenek. Ha egy rosszul tervezett híd valahol összeomlik, akkor ebből felelőtlenség arra következtetni,, hogy a hídépítés káros. Az álzöld szemlélet képviselői ui. ezt teszik, többségük ebből él, miközben demoralizálják a szakszerű környezetvédelmi követeléseket is. A tisztán látáshoz át kell tekinteni röviden a vízkészletek, a lefolyás-szabályozás, a vízhasznosítás néhány olyan alapfolyamatát és problémáját, mely meggyőzőbben jelölheti ki a fenntartható fejlődés lehetőségéhez vezető utat és mutat rá az alapvető félreértésekre. 2. A vízkészletek, a vízi energia és a fenntartható fejlődés Víz nélkül nincs élet, amit a világegyetem számos, általunk eddig ismert kiszáradt bolygói is bizonyítanak. Geológiai időtávlatokban, néhány bolygó (pl. Mars) alakzatából pedig az is valószínű, hogy egykoron ott is víz lehetett, de azóta eltűnt. Ugyanakkor egyetlen olyan bolygóról sem tudunk eddig, melynek felszínén tengerek hömpölyögnének. így talán joggal sejthető, hogy a vízzel való gazdálkodás az emberiség létének kulcskérdése, mivel Földünk vízkészlete a jövőben csak fogyhat. A nagy idötávlatú izotermális változások szintén tények ( WMO 1995). Ezért a fenntartható fejlődés érdekében, az emberiségnek hosszú távú gondolkodással kell foglalkoznia a vízzel, mind mennyiségi, minőségi és elérhetőségi szempontból is. Mivel a felszíni vizek legfontosabb forrásai a csapadékok (víz, hó, jég), ezért is elsődleges a felszínre hulló csapadékok elemzése. Szerencsére a meteorológiai és hidrológiai adatok észlelése e téren ma már több mint 100 éves, melyekből olyan fontos trendjellegű következtetéseket vonhatunk le, melyek irányt mutathatnak jövőbeli feladatainkhoz. A homo sapiens kezdettől fogva minden lehetőséget megragadott arra, hogy az őt körülvevő természeti elemeket saját céljaira felhasználja. E nélkül nem jutott volna el fejlődésének mai fokára. Csak a vízi jelenségeknél maradva tudjuk, hogy különösen a felszíni vizek az utolsó évezredekben is jelentős változásokon mentek át. A jégkorszak végén a Colorado fennsíkján pl. hatalmas jégáradatok zúgtak lefelé, melyek 100-150 m mélységű, csaknem függőleges oldalú medret mélyítettek, erodáltak be a márgás talajba. így alakult ki mára a csodálatos Grand Canyon, ahol a folyó árvize ma már alig 5-10 m mélyen tölti ki a kb. 150 m mélységű medret. Új abb jégáradatra- egyelőre — nem számítunk, de arra igen, hogy a közel függőleges márga fal majd lassan szétmállik és feltölti a meder jelentős részét. Ismét az állandó, a talaj felszínét módosító változás, azaz evolúció érvényesül (Obasi 1997). A Kárpát-medence is egykoron tenger volt, mely az evolúció folyamán a tengerfenéken lerakódott, hordaléktengerbe bemélyült négy nagyobb - Duna, Tisza, Dráva, Száva — és több kisebb folyóvá (patakká), illetve tavakká zsugorodott. És mindez évezredek alatt. Évszázados megfigyelésekből azt is tudjuk, hogy minden vízfolyás és állóvíz hidraulikai jellemzői állandóan változ-