Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

94 Kozák Miklós delem ügyét tűzték ki céljukul. Tevékenységük objektív alapjait a vizek és egyes térségek nyilvánvaló pusztulása, elszennyeződése, a levegőnek egészséget károsító gázokkal (CO2, N stb.) történő fertőzése, az értékes földterületek károsító salakhegyekkel történő betelepítése, a vegyipar sokirányú, szinte minden életelemünket pusztító és felélő működése és számos önérdekű társadalmi törekvések szemléletesen jelenítették meg világszerte. E káros jelenségek a legtöbb esetben az alapvető emberi jogok durva és államilag elnézett megsértésével is párosultak. A zöld mozgalmakkal kapcsolatos bajok gyökerei már kezdetben megjelentek, amikor egyes tagjaik azt gondolták, hogy a környezetvédelem ügyének védelmére elegendőek a hibák drámai ecsetelése, hiszen ezek nem igényeltek átfogó, multidiszciplináris, prognosztikus alapokon álló tudományos felkészültséget. így kerülhetett előtérbe gyakran a vitathatatlan jó szándék mellett a szakmai szűklátókörűség és az önérdek képviselete a közérdek helyett. így válhatott lehetővé, hogy e fontos társadalmi mozgalomban, felsőfokú diplomát szerezni nem tudó diplomátlanok - gyakran a média segítségével - a legfőbb hangadók lehettek. Nemzetközi adatok is bizonyítják, hogy egyes zöld szervezetek számos esetben fonódnak össze politikai törekvésekkel, a klasszikus ipari érdekeltségű vállalatokkal és ezek érdekképviselőivel (fVR 2001). A Green Peace pl. - irodalmi adatok alapján — évente jelentős anyagi támogatást kap az olajkitermelő vállalatoktól. Nem véletlen tehát, hogy az évente többszöri, egész tengerpartokat elpusztító olajtankhajó katasztrófákról 1—2 nap múlva már nem is hallani a médiában. Erre mondták a rómaiak, hogy Jvlanus manum lavat". A fosszilis ásványi anyagokat kitermelők is jól tudják, hogy a földünk véges ásványi kincseinek rablógazdálkodására épülő kalorikus energiatermelés és az ezzel velejáró szennyeződések örökké nem folytathatók. Az erre irányuló financiális érdekeikről pedig — amíg csak lehet - nem mondanak le. Azt is tudják, hogy versenytársuk, a megújuló energiák képezik a fenntartható fejlődés egyedüli lehetőségét napjainkban, amíg ezzel minden tekintetben versenyképes energia nincs. Ezért érdekük támogatni minden olyan mozgalmat, mely fékezi a megújuló energiák alkalmazását. Sajnos nem eredménytelenül! Sajnálatos, hogy e téren, néhány valóban nem kellő körültekintéssel tervezett és megépített nagy gát kedvezőtlen tapasztalatai alapján éppen az eddig is leghatékonyabbnak bizonyult vízerő-hasznosítás ellen kezdődött el (tudatosan? tudatlanul?) egy felelőtlen, szakszerűtlen, támadássorozat egyes „álzöldetf' részéről. Támadják vízerőhasznosítást, a folyók szabályozását, a lefolyás-szabályozással kapcsolatos vízhasznosítást, vagyis a duzzasztást és ezzel együtt a víztározást is, elfelejtkezve arról, hogy ami a bankvilágban a trezor, az a vízkészlet-gazdálkodásban a víztározó. A vízerőhasznosítás ellenzői burkoltan és nyíltan is fellépnek a lefolyás-szabályozással kapcsolatos vízerő-hasznosítás ellen. Alapeszmeként fogalmazzák meg, hogy a „vízfolyások életébe történő beavatkozások a természetpusztítással azonosakAmikorra pedig kiderül, megalapozatlan akadékoskodásuk és annak katasztrofális anyagi kárai, egyszerűen elhallgatnak. Nimbuszuk a ködbe vész, de tovább élvezik az igazságtalanul megszerzett tiszavirág életű „elismeréseket". A világ és az EU józanul — és távlatokban is - gondolkodó szakemberei átláttak a szitán és mindezek ellenére úgy ítélték meg, hogy a környezet és a természet védelme érdekében külön támogatásban részesítik a megújuló energiatermeléssel kapcsolatos