Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Szilágyi Endre: A beszivárgás vizsgálata a Zala-vízgyűjtőn

82 Szilágyi Endre A régi Kis-Balaton és környezete uralkodó felszíni képződményei a tőzeg és az alluviális üledékek. A Gyöngyös-patak vízgyűjtőjén megjelennek a mezozoos karbonátok és pliocén bazaltok is. 4. A talajvizet tápláló beszivárgás meghatározása, beszivárgási térkép A vízgyűjtő felszíni kőzetei nagy részére jellemző átlagos beszivárgási értékeket Tóth ( 1976) tanulmányából vettük. A tanulmány az ország klimatológiai alapon felosztott kilenc tájegységére, tájegységenként a jellemző kőzetfajtákra közli a talajvíz-háztartási jelleggörbéket. A 1. ábrán bemutatott sokéves átlagos jelleggörbék a Zala felső vízgyűjtőjét is tartalmazó II. tájegységben érvényesek. A kritikus mélység alatti talajvíztükör esetén ezekről a jelleggörbékről a beszivárgás nagy megbízhatósággal megállapítható. A Zala vízgyűjtőjével kapcsolatban meg kell jegyezni: - A vizsgálati területünkön nagyjelentőségű kavicsra Tóth (1976) tanulmánya a II. tájegységben 150 mm beszivárgást ad a kritikus mélység alatt. Nem részletezett, de megalapozott hidrológiai megfontolások alapján 140 mm-t tartunk reálisnak. - A vályogra vonatkozóan a tanulmányban nincs adat. Lehetséges, hogy ez csak nevezéktani eltérések következménye. Mi a vályog beszivárgását az iszapos agyagra vonatkozó görbével közelítettük. - Végül a tanulmányban nem szereplő tőzegre a Közép-dunántúli VÍZIG ajánlása alapján 50 mm, a Gyöngyös-vízgyűjtőn lévő karbonátos kőzetekre a VITUKI ajánlása alapján 150 mm éves beszivárgást fogadtunk el. A beszivárgás jelleggörbékből történő megbízható meghatározása lehetőségének a talajvíztükör mélysége két határt szab. Az egyik a már említett kritikus mélység. Ebből a szempontból a vízgyűjtő Somogy megyei homokos területei kedvezőtlenek, mert itt a talajvízszint magasan van. Legkedvezőtlenebb a helyzet a Zala-Somogyi határárok vízgyűjtőjén, melynek nagy részén csupán 2—3 m a talajvíztükör terep alatti átlagos mélysége. A vízgyűjtő nagy részét kitevő dombvidéki területeken a talajvízszint a kritikus mélység alatt, sok esetben 10 m-t meghaladó mélységben van. Kovács (1973) 10 m körülire teszi azt a talaj víztükör határt, ameddig a beszivárgás a talajvizet táplálja. A számunkra fontos, nagy áteresztő képességű kavics és homok esetében, ezek jelleggörbéi alapján jogosnak látszik az a feltételezés, hogy ez a határ 10 m alatt van. Ahhoz, hogy az eredményeket területi hidrológiai vizsgálatok céljára hasznosíthassuk, a részletes földtani térkép alapján meg kellett szerkeszteni a Zala vízgyűjtő egyszerűsített, áttekintő földtani vázlatát. Az elkülönített kőzetcsoportokra a jelleggörbékből megállapított beszivárgási értékeket beírva előáll a talajvizet tápláló beszivárgás sokéves átlagértékének a 2. ábrán bemutatott térképe. A térkép alapján lehetőségünk van egyes vízgyüjtőrészekre jellemző sokéves átlagos beszivárgás meghatározására is, ha a választott területre (A) képezzük a