Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Klemeš, Vit: A simuló eloszlásfüggvények és az L-momentumok fetisizálása a hidrológiában

626 Vit Klemes szögéből szemlélhetünk. Az ábrához felhasznált adatok: a kanadai British Columbia (B.C.) tartományban található Coquitlam-tóra hulló napi csapadékösszegek évi maximumainak 40 éves sorozata, az óhajtott extrapoláció segítségével pedig azt a fontos kérdést kellene megválaszolni, hogy mekkora a kb. 400 mm-nyi napi csapadékösszeg meghaladási valószínűsége. Az utóbbi érték ugyanis ezen a helyen a Lehetséges Maximális Csapadék (angol rövidítéssel: PMP) becsült mértéke, amely — a Lehetséges Maximális Árvízzé (PMF-fé) való transzformálás révén — a Vancouver város külterületén létesítendő völgyzárógát biztonságos hidrológiai méretezésének alapjául szolgál (Schaefer 1981, Nikleva 1991). Barrows professzor valószínűleg megjegyezte volna, hogy az adott esetben rendelkezésre álló 40 éves adatsor „korántsem eléggé hosszú ahhoz, hogy érvényes információt szolgáltasson az ezen nagyságrendbe eső napi csapadékösszegrőr. Az ilyen mértékű extrapoláció — bármilyen fajta „farok-feszítést" alkalmazzunk is — valóban csak merő találgatás lehet. Ezt azonban a modern „gyakoriság-elemzési teoretikusok" semmiképpen sem ismerhetik be, mivel ezesetben azonnal lelepleződne, hogy „szigorú" elemzéseik és becsléseik csupán nagyotmondások, amelyek semmivel sem jobbak — sőt, vélhetően még rosszabbak is — mint Barrows professzor „szemmértékkel történő kiterjesztései". Nos tehát, pillantsunk be a boszorkánykonyhába: lássuk, hogyan szövik a hidrológiai változók eloszlásfüggvényeinek felső végeiről („farkairól") szóló meséket. 2. A gyakoriság-elemzés elméletének két pillére A gyakoriság-elemzési elmélet egész építményének két tartópillére a következő két hipotézis: — Az Xhidrológiai változó (pl. a évi lefolyt víztömeg, az évi csúcsvízhozam vagy a napi csapadékösszeg) „független, azonos eloszlású valószínűségi változó" (faev), amelyet egy viszonylag egyszerű matematikai alakú, (folytonos) F(X) eloszlásfüggvény jellemez. - Az X változóra vonatkozó múltbeli észlelések n éves sorozata: az F(X) eloszlásból vett „statisztikai minta". Meg kell állapítanunk azonban, egyrészt, hogy e két tartópillér egyike sem nyugszik szilárd hidrológiai talajon, s az érvényességüknek nem is szenteltek érdemi kutatást. A hidrológiai statisztika, jellemző módon, gondosan kerüli az ilyen vizsgálatokat (és nem veszi tudomásul az ellenbizonyítékokat), hanem inkább egyszerűen posztulátumokként elfogadja a hipotéziseket, majd azokból a tiszta matematika szigorú módszereit imitálva vezet le következtetéseket. Másrészről viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy e két elméleti tartópillérre sohasem volt igazán szükség, mint ahogy nem is használták fel őket a gyakoriság-elemzés mindmáig használatos gyakorlati módszereinek a kifejlesztésére. Épp ellenkezőleg: e hipotézisek elővezetése zavarbaejtö problémákat okoz és lényeges elhajlásokat követel éppen attól a matematikai szigortól, amelynek lobogója alatt bevezették azokat. Ezt kívánjuk szemléltetni a következőkben.