Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Gulyás Pál: A rotatoria és crustacea plankton minőségi és mennyiségi vizsgálata a Dunán
614 Gulyás PáI Érdekes az a megfigyelés is, mely szerint a Duna 1379 fkm (Eszék) és 1071 fkm (Banatska Palanka/Bazias) közötti szakaszán néhány algafajnak (Fragilaria, Melosira, Pediastrum. Microcystis spp.) hatalmas, vízvirágzásszerű állományait találtuk a Zooplankton minták szüredékében. A felsorolt igen nagy tömegben elszaporodott algafajok testmérete miatt a legnagyobb tömegű szűrő táplálkozású Rotatoriák számára nem hozzáférhetőek. Ennek ellenére utóbbiaknak is hatalmas állományaik alakultak ki, táplálékuk ezek szerint baktériumok és egyéb kisméretű algák lehettek. Az algatömeg az állatok számlálását is igen megnehezítette. Az állományok faji összetételében változások figyelhetők meg. Ezek közül érdekes az, hogy a ragadozó Asplanchna bríghtwelli gyakorivá válik, a Synchaeta fajok pedig Ilok-Backa Palanka ( 1300 fkm) alatt szinte eltűnnek a planktonból. A Crustaceák fajszáma, elsősorban a Cladoceráké ugyanakkor megnő. A tychoplanktonikus Disparalona rostrata előfordulása ezen a szakaszon dominánssá válik. A melegvíz kedvelő planktonikus Diaphanosoma brachyurum is egyre több szelvényben megjelenik. A ritka fajok közül ugyanakkor csak néhány található: Asplanchna sieboldi, Brachionus falcatus, Eurytemora velox. A mennyiségi vizsgálatok eredményei is a fentieket támasztják alá. Az állományokban a nagy taxon szám ellenére szinte kizárólag az eutróf álló, vagy lassú áramlású vizekre jellemző fajok fordulnak elő. Ezen a folyószakaszon találtuk ugyanis a legnagyobb egyedszámú állományokat Újvidék és a Tisza torkolata térségében. A mellékvizek közül a Mosoni-Duna torkolati szelvénye a korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonlóan faj gazdag volt (26 faj), egyedsürüsége is közel kétszerese a Duna fő ágáénak. Ez a szelvény állóvízi jellegének, a folyó visszaduzzasztó hatásának az eredménye. A Szentendrei-ágban talált Zooplankton állomány faji összetétele és egyedsürüsége annak átfolyó jellege miatt hasonló a főágéval (17 faj, 1140 ind./m 3). A Ráckevei-Soroksári-Dunában a mintavétel idején nem volt vízcsere, beeresztés, amit az ág kezdeténél levő Kvassay-zsilipnél, továbbá a végét lezáró Tassi-zsilipnél kialakult nagy egyedszámú állományok (15 850 és 77 020 ind./m 3) és a kis taxon szám (13 faj) jelez. Az állóvizü mellékágban, melybe nagy mennyiségű tisztítatlan és tisztított kommunális szennyvizet is bevezetnek, a politróf vizekre jellemző domináns fajokból álló Rotatoria és Crustacea állományok éltek a mintavétel idején. Hasonló állapot jellemző a Sió-csatorna torkolati szelvényére azzal a különbséggel, hogy a nagyobb taxon szám (20) mellett itt találtuk a magyarországi mintavételi szelvények között a legnagyobb állományt (173 700 ind./m 3). A domináns és gyakori fajok megegyeztek a Ráckevei-Soroksári-Dunáéval. 3.2.6. Pancevo alatt (1161 fkm) erőteljesen csökkenni kezű az állatok egyedszáma, különösen kis értékeket találtunk a Banatska Palanka/Bazias-Timok (Radujevac/Gruia) közötti mintegy 122 fkm hosszúságú folyószakaszon (max. 15 960, min. 1540 ind./m 3), ahol már az előzőekben említett nagy algaszámokat sem észleltük. A Vaskapu-tározó területéről vett mintákban sem a fajszám, sem pedig az állatok egyedszáma nem volt nagyobb, mint a fölötte levő Duna-szakaszon. Az alga biomassza is kicsi volt 403-832 g/m 3, ill. az alatta levő folyószakaszon és a deltában pedig 3393096 |ig/l (3. ábra).
