Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

582 Kozák Miklós Nasszer-tározó jött létre. A meder ártéri szélessége 10-20 km között változik. Szabályozás előtt a Nílus árvízhozama 8430 m

3/s, hordalékszállítása 3500 g/m

3 volt. Mindez a rendkívül laza, finomszemcséjű hordaléknak (D

5

0%=0,3 mm) tulajdonítható. A Nílus történetét a sok millió évvel ezelőtti nagyarányú tektonikai mozgások jelentősen befolyásolták. A Nílus különlegessége, hogy Asszuántól a Földközi-tengerig hordaléka durvul (0,3-ról 0,43 mm-re), ami teljesen szokatlan alluviális folyóknál, bár a fenékesés is növekszik kissé 0,08 m/km-ről 0,10 m/km-re. Érdekes tapasztalat, hogy a folyó kanyargóssága csak 0,08-0,13 m/km esés után fokozódik. A Níluson már előzőleg is épültek kisebb duzzasztók, de a legjelentősebb változást a hatalmas asszuáni gát jelentette a Nílus völgye, de különösen Egyiptom életében. Az árvízhozam 8430 m?/s-ról 2550 rrv'/s-ra, a hordalékhozam 3500 g/m

3-ról 100 g/m?-re csökkent. A gát alatti várható medermélyülést. 2-8 m-re becsülték, de ez 18 éves üzem után, csak 0,7 m volt. A meder stabilitását nagymértékben befolyásolja az, hogy pl. a Quena térségéből kimosott durva hordalék az alsóbb szakaszokon szétterült, és stabilizálta a medret. A vízhozam csökkenésének következtében 72-52%-ra csökkent a középvízi meder szélessége. Ugyancsak csökkent a folyó kanyargóssága és a meder szelvények szélessége is. Természetesen, az egyes szakaszokon a változások aránya eltérő. Sokkal fontosabbak ennél azok a gazdasági-társadalmi változások, melyeket a gát megvalósítása hozott létre, és melyet egyesek igyekeznek félremagyarázni. Tisztázása rendkívül fontos, mert alapjaiban mutathat rá az itt alkalmazott lefolyás-szabályozás lényegére, eredményeire és az e körül elterjedt szakszerűtlen véleményekre, aminek hazai lecsapódása a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli viták során erősödött fel. Ennek keretében hangzott el a nílusi gátra vonatkozó alábbi kijelentés: „A büszke gátakba belecsapott az istennyila, mert az asszuáni gátnál is rettenetes válság keletkezett a mezőgazdaságban és a termelésben". Az ilyen felelőtlen ijesztgetés, Teller (2002) szerint „a természettudományos nevelés hiányával párosul". Az ICOLD 1993-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a gát 30 éves működéséről szerzett tapasztalatokat egy nemzetközi konferencia keretében megvitassa és közreadja. Cotillon (1993) összegezte a konferencia tanulságait: a víztározó 1972-73-ban, és 1979-87 között kilenc éven át veszélyes aszályt hárított el, míg 1975-88 között öt olyan árvízkatasztrófát is, amely a tározó nélkül beláthatatlan károkat okozott volna. Közben hatalmas és modern ipari központokat és öntözőterületeket fejlesztettek ki, s a mezőgazdasági termelés is többszörösére növekedett. A tározó vízében évente több ezer tonna halat termeltek. A Nílus Asszuán alatti völgye is lenyűgöző változásokon ment át. A vízjárás sokkal kiegyenlítettebb lett, megszűntek a mederelfajulások, nincsenek nyaranta kiszáradt medrek és megszűnt a vízhiány. Számos egyéb körülmény is megváltozott. A téglagyártást a tározó közelébe helyezték modem gyártástechnológiával. A nádasokat gépekkel aratják. A Nílus menti városok fejlődése felgyorsult, vízellátása javult, de növekedett a szennyvíz mennyisége is. Az Asszuáni-gát 30 éves működése a Nílus völgyében a megelőzőnél összehasonlíthatatlanul előnyösebb állapotokat hozott létre. Cotillon (1993) —a kongresszussal teljes egyetértésben - a fundamentalista önérdekű gátellenesség okairól így vélekedett: - téves hiedelemnek bizonyult, hogy a Nílus völgyét „megtermékenyítő" árvizek elmaradása katasztrófához vezet, mert ennek éppen az ellenkezője igazolódott;