Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből
Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből 583 - a kreált „asszuáni szörny" eszméje az akkori Nasszer- és szovjetellenességben gyökerezett; - a gátellenzök szakszerűtlenségét az Asszuáni-gát 30 éves sikerei egyértelmű tényként igazolták. - „minden egyiptominak, afrikainak, gátépítőnek és vízmérnöknek büszkének kell lennie erre a csodálatos mérnöki alkotásra, mely annyira nélkülözhetetlen és pótolhatatlan". 2.4. A Platte folyó vízháztartási és vízgazdálkodási problémái A Missouriba torkolló Platte folyó északi és déli ágainak összefolyása az USA három államát érintik. A folyó hasznosítása - társadalmi követelésre - már az 1800-as években elkezdődött, de az intenzívebb vízfelhasználás azonban csak az 1940-es években kezdődött, ami számos geomorfológiai, vízkészlet-gazdálkodási, vízjogi, hidrológiai és hordalékproblémát okozott e térségben. Ezek lényege a fejlődéssel járó vízigények megnövekedése, az intenzív és sokoldalú vízhasználat, a vízhiány és a három államot érintő tisztázatlan vízjogi kérdések. A térség évi csapadékának átlaga 230-640 mm között változik, de a csapadék zöme télen hó formájában hullik le és ez a tavasz végén rendszerint heves záporok hatására gyorsan lefolyásra is kerül. így nyaranta alig van lefolyás, vízpótlás, ami kedvezőtlen hidrológiai viszonyokat, csaknem sivatagi feltételeket teremtettek a térségben, ahol modern agrár gazdálkodás csak öntözéssel valósítható meg. E kedvezőtlen hatások miatt kapta a térség a „Nagy Amerikai Sivatag" elnevezést. Ennek érdekében az 1940-es években-társadalmi követelésre-jelentős vízkormányzási beavatkozások (tározók, duzzasztók, vízerőművek, szivattyútelepek építése) történtek, melynek szükségességét senki sem vitatja. A műszaki beavatkozások számottevően megnövelték a folyó vízkészletét. Felhasználása körültekintőbb és tervszerűbb lett. Különösen a különböző célú vízkivételek száma nőt meg, melynek következtében a Platte folyó éves lefolyásának értéke az 1885—1940 közötti 2 km 3-röl 1940 után a negyedére, azaz 0,5 km 3-re csökkent. A technikai fejlődéssel járó folyami vízépítési létesítményeken kívül a Platte folyón ugyanakkor csaknem kétszáz olyan hidat (átereszt) is építettek, melyeknek fesztávolsága—takarékossági okokból—jóval kisebb mint a meder szélessége. A megváltozott vízgazdálkodási hatások következtében a meder szélessége száz év alatt eredeti értékének 20-30%-ára csökkent. A hullámtéren viszont jelentősen felgyorsult az erdős és bokros területek térhódítása, (ami csökkentette a lefolyást) A mederbeli vízhozamok csökkenésével a hordalékszállítás is lecsökkent. A hullámtéri és mederbeli növényzet terjeszkedése „szűkíti" a medret, de egyben mélyíti és csökkenti a hordalékmozgást. A problémán csak a minimális élövízhozam növeíése (víztározás) segíthetne. Fontos tapasztalat, hogy a lakossági vízigények kielégítése állandó mederkotrásokat tesz szükségessé. A Platte folyó térsége (a „Nagy Amerikai Sivatag") 100 év alatt a vízügyi létesítmények és a térség infrastrukturális fejlesztése következtében fejlett mezőgazdasági övezetté alakult át. A Platte folyó története jó példa arra, hogy a térség infrastrukturális