Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

576 Kozák Miklós a területhiány miatt kialakult „földéhség" szükségessé tette a folyó árvízvédelmi töltések közé szorítását. Mindez Magyarország számára is felért egy második honfoglalással. Az alluviális folyók mederváltozásait nagymértékben befolyásolják a hordalék viszonyok, a vízgyűjtőterület topográfiai elrendeződése és a mellékfolyóknak a befogadó föfolyóba történő betorkolása is. Valamennyi alluviális folyó geomorfológiai története drasztikus időbeli változásokat mutat, a kereszt- és hossz-szelvények változásai (kiszélesedés, kimélyülés), a kanyargósság, a vízhozam, a hordalék mennyisége és típusa (lebegtetett, görgetett, ezek szemátmérői), az elragadó erő és az emberi hatások tekintetében. A folyók életébe általában folyószabályozással és/vagy lefolyás-szabályozással szoktak beavatkozni (Lászlóffy 1982, Dunka—Fejér—Vágás 1996, Hajós 2001, Váradi 2002). A folyószabályozást az árvízvédelem, a hordalékszállítás egyensúlyának biztosítása, a folyó árvízi kiterjedésének mérséklése, élettérnyerésejéglevezető képesség és a hajózás feltételeinek biztosítása, a vízenergia hasznosítása, a vízkivételek biztosítása, a vízminőség és talajvízszínt szabályozása teszik szükségessé. Az alluviális medrú folyók állandóan változtatják medrüket, ami a kanyarok egyre fokozódó eltorzulásában, a medrek eróziójában és a hordalék lerakódásokban (medersüllyedés), a hidak és egyéb műtárgyak veszélyeztetésében nyilvánulhat meg. A mederváltozásokat a vízjárások is befolyásolják. A káros változások általában lassú, sok-sok évszázados folyamatok, melyeket egyetlen emberöltő alatt alig észlelhetők. Csak trendjellegű vizsgálatokkal mutatható ki. Ezért, tévednek azok, akik egy rövidke emberi élet tapasztalatai alapján tévesen nyilatkoznak a folyók állandóságáról. Az évszázadokban történő gondolkodás e téren is fontos. Hazai vonatkozásban a Tisza folyó múlt századi szabályozása egyértelműen bizonyította a folyószabályozás szükségességét és nemzetteremtő szerepét. Szabályozás előtt e térség egy elvadult, gyér településű, fejletlen mocsárvilág volt. A Széchenyi és a Vásárhelyi szabályozás teremtette meg az alapját annak, hogy a Tisza-völgy ma az ország legfontosabb agrárbázisa. Az árvizi szabályozás lényege ui. a folyó völgye ártéri kiterjedésének korlátozása árvédelmi töltésekkel és a főmeder vízszállító-képességének növelése mederrendezéssel. Az ilyen jellegű árvízmentesítés teremtette meg az alapját egy 20 000 km

2 értékes termőföld visszahódításának a mocsárvilágtól, ahol ma korszerű út-vasúthálózat, víz és csatornahálózat van, melyeket mocsárvilági feltételekkel megvalósítani lehetetlenség. A hozzá nem értök ugyanakkor az Aljold kiszárításáról beszélnek. Ezek tények, de hát Teller (2002) szerint „A tények mit sem érnek a téves előítéletekkel szemben". A folyók szabályozásának szükségessége és sürgőssége számos körülménytől függ (Mosonyi 1994, Hajós 2001, Váradi 2002). A lefolyás-szabályozás lényege, hogy — vízhasznosítás és/vagy kárelhárítás céljából — műszaki beavatkozással (gátak, duzzasztók építése) megváltoztatjuk, és szabályozhatóvá tesszük a vízfolyások természetes és szeszélyes lefolyásának időrendjét. A műtárgyak víztározókat hoznak létre, melyek az árvizek egy részét tározzák, és azt a vízben szegény évszakokban a társadalom igényeinek megfelelően hasznosítják ( WMO 1995, Kozák 2002). A vízhasznosítás általában többcélú (ivó, öntöző, ipari víz biztosítása, vízenergia termelés, hajózás, árvízvédelem, regionális vízigények kielégítése, sport, turizmus) és az mindig az adott