Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből 575 rendkívül inhomogén is. A mederváltozások másik fontos tényezője, hogy a vízfolyások vízhozama is örökös szeszélyességgel változik, ráadásul a mederben nemcsak víz, hanem hordalék, uszadék és jég is áramlik, de a meder alakváltozása tekintetében a hordalék a legmeghatározóbb, (Zorkóczy 1969, Stelczer-Csoma 1973), melynek mennyisége és összetétele szintén a szeszélyesen változó hatásoktól és a talajok erózióra való hajlamosságától függ. Az emberiség számára a legtöbb gondot még napjainkban is a kiszámíthatatlan természet okozza, amikor egy-egy heves zápor után, egész hegyoldalak suvadnak le a völgybe, mérhetetlen károkat okozva mind emberéletben, mind anyagiakban, ezzel is bizonyítva, hogy a folyók a természet legnyugtalanabb és legkiszámíthatatlanabb elemei. Mindezek alapján az alluviális vízfolyásokat nem szabad stabil természeti tényezőként kezelni, amit az elmúlt évezredek tapasztalatai is egyértelműen igazolnak. A vízfolyások tervezése, méretezése ezért nem hasonlítható az egyszerű statikai feladatokhoz. 2. Alluviális folyók szabályozása és hasznosítása 2.1. Az alluviális folyók szabályozásáról Földünk nagyobb folyói (Nílus, Indus, Mississippi, Sárga, Eufrates, Duna, Amazonas) mindig is kiemelt szerepet játszottak az emberiség fejlődésének történelmében. A folyók úgy vonzanak ma is minden élőlényt, mint a mézelő virágok a méheket. Elődeink már az ókorban is a folyók árvizeinek és mederváltozásainak elhárításával küszködtek, akárcsak korunk mérnökei. Napjainkban, a folyók elkerülhetetlen hasznosításával (vízenergia, vízkészlet gazdálkodás, tározás, vízi közlekedés) és vizeinek felgyorsult elszennyeződéseivel fokozódtak a gondok. Ahhoz, hogy megértsük az alluviális folyók viselkedését az elmúlt évezredek tapasztalatai alapján, leszögezhetjük, hogy az alluviális folyók mind egyedi tulajdonságúak, melynek döntő oka, a folyók változó meder anyagának és a mederben áramló víz-hordalék-jég és uszadék bonyolult egymásra hatásának tulajdonítható, melyhez hozzá járulnak még a földfelszín eltérő geológiai, hidrológiai és meteorológiai viszonyai (Mississippi, Nílus). Közismert, hogy az alluviális folyók medrüket állandóan módosítják, s így azt, az árvízlevezetés szempontjából egyre kedvezőtlenebb helyzetbe hozzák (Lászlóffy 1982). Az ilyen folyók medre, partvonalai, állandóan erodálódnak, s így a folyó medre óriási (50-150-500 km széles) területeket is bebarangolhat. Ez azzal jár, hogy a folyó mezőgazdasági és települési szempontból hatalmas területeket veszélyeztethet és azokat értéktelen, lakhatatlan, és fertőző mocsárrá változtathatják, miközben egyre fogyó vízkészleteiket szétforgácsolják (Tisza völgye, az Amur deltája). Az emberiség viszonya, a folyóknak ehhez az örökös medereróziós viselkedéséhez viszonyítva, sok-sok körülménytől függ. Itt mindig is elsődleges volt az emberek létfenntartási törekvései és ennek területi lehetőségei. Az Amur folyó deltája, pl. fél Magyarországnyi kiterjedésű mocsárvilág, de ez a terület ott szinte senkit sem érdekel az ország területgazdagsága miatt. Ugyanakkor a mocsárvilággá alakult Tisza-völgyben (vagy a Platte, Sárga, Jangce, stb. folyóknál), már a XVIII. sz. végére, a lakosság felgyorsult gyarapodása és