Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

574 Kozák Miklós vannak, ami számos hátránnyal (szárazság, pusztító árvizek, csak időszakos vízfolyások, stb.) jár. Ezek a jelenségek napjainkban is léteznek, amit az egyes vízfolyásokat ért felgyorsult káros hatások (szennyeződések, többletfogyasztások, stb.) még tovább rontanak. A vízgyűjtők geológiai adottságai is rendkívül meghatározóak, mert ettől is függ a talaj eróziója, a folyó hordalékossága, ami a folyók morfológiai alakulásának legdöntőbb tényezője (Stelczer-Csoma 1973, Rákóczi 1993). Az emberiség fejlődéséhez a technika is elengedhetetlen, amihez a természet energia forrásait mindig is igénybe kellett venni, de ezzel elkezdődött a tennészet erőforrásainak nemcsak felélése, de szennyezése is. Az ókorban kifejlesztett vitorlás hajók, vízimalmok, vízemelő-szerkezetek utódjai még napjainkban is léteznek. A XVIII. sz ban azonban megjelentek a fosszilis bázisú (szén, olaj) anyagokkal üzemelő gépek is, ami drasztikusan felgyorsította lételemeink igénybevételét, de főleg vízfolyásaink elszennyeződését. A természeti erőforrások egyenlőtlen és nem a lakosság igényeinek megfelelő világméretű és igények szerinti közelítő biztosítása, ill. ezek megóvása tette szükségessé a vízgazdálkodást is, aminek lényege, hogy tervszerűen gondoskodjon az édesvízkészleteknek elosztásáról, hasznosításáról és védelméről. Ma kb. 2 milliárd embernek nincs megfelelő víz, élelem és energiaellátása. Ugyanakkor, ezeknek az országoknak (Kína, India, Pakisztán, Vietnam, és Afrika számos országa) igen jelentős, kihasználatlan vizgazdálkodási erőforrásaik vannak, melyek javíthatnák létfeltételeiket. Ehhez azonban a folyókat a vízkészletgazdálkodás és hasznosítás érdekében hasznosítani kellene, amihez nagyarányú lefolyásszabályozási müvek egész sorát kellene kiépíteni, amihez nincsenek elég pénzügyi forrásaik. Néhány kedvezőtlen folyószabályozási és lefolyás-szabályozási tapasztalat alapján bizonyos „szakmainak" nevezett aggályok is felmerültek. Legtöbbször olyan esetben, ahol az érintettek érdekeit nem kezelték kellő körültekintéssel ill. kártérítéssel. Már itt le kell szögezni, hogy a világ vezető vízerőhatalmai által kidolgozott legújabb, idevonatkozó irányelvek (IEA 2000), minden félreértést kiküszöbölnek e téren. Ennek ellenére még mindig akadnak olyan egyoldalú szemléletek, melyek elleneznek szinte mindennemű beavatkozást a folyók életébe. Ennek oka az, hogy korunkban a megélhetési szakértők virágkorát éljük, amit tények sora bizonyít, (IEA 2000, Stancikova 2001, WRD 2001), amit Teller (2002), más tudomány területre, igen bölcsen így fogalmaz: „A tudatlanság fenyegeti a jövőt." Felmerül a kérdés, szabad-e, szükséges-e, a folyók szabályozása és hasznosítása és ennek mi a szerepe a fenntartható fejlődés biztosításában és a természet védelmében? A vízkészlet-gazdálkodás szükségessége a tények alapján vitathatatlan, mivel gazdálkodni csak azzal lehet, amit szabályozni tudunk. A természetes vízfolyások szeszélyes vízjárása egyáltalán nem felel meg a fogyasztók igényeinek, emellett azok, egyrészt károkat is okozhatnak (pl. árvízkatasztrófák), másrészt hasznosíthatók is. Ehhez a folyókat szabályozni kell, ill., hasznosításuk érdekében, (vízellátás, öntözés, energiatermelés, vízi közlekedés) műtárgyakat kell rajtuk építeni. Az is közismert, hogy a vízellátásnak - a takarékosságon kívül - nincsen gyakorta tévesen hangoztatott alternatívája, mivel az igények csak egyre nőnek, a készletek pedig egyre fogynak és szennyeződnek. Eddigi ismereteink alapján nyilvánvaló, hogy az alluviális vízfolyások örökösen változtatják medrüket, mivel mederanyaguk egyrészt erózióra hajlamos, másrészt