Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Szlávik L.-Tóth S.-Nagy L.-Szél S.: Árvízi kockázatok elemzésének és térképezésének irányelvei
Árvízi kockázatok elemzésének és térképezésének irányelvei 491 tonságot az azonos magasságú töltések jelentették, gyakorlatilag egészen a XIX. század végéig. A töltés előírt magasságát a korábban tapasztalt legnagyobb árvízhez igazították magassági biztonság hozzáadásával. - A fejlődéssel egy-egy ármentesítő társulatnál kialakultak a jellemző, úgynevezett szabványszelvények, az azonos keresztmetszetű töltések, amelyek gyakorlatilag a huszadik században a hatvanas évek elejéig jelentették a biztonság numerikus megfogalmazását. - Elsősorban a talajmechanika fejlődésével, a méretezési módszerek kialakulásával a biztonság, mint a biztonsági tényező értéke, számíthatóvá vált, a töltéseket minimálisan előírt, azonos biztonsági tényezőre építették (MSZ 1984). - A matematikai statisztika fejlődésével az 1970-es évek elejére kialakultak a valószínűség számítási elveken alapuló méretezési eljárások alapjai. A módszer figyelembe veszi, hogy a talajjellemzők nem adhatók meg egy konkrét értékkel (statisztikai paraméterek), így a gát állékonysága is valószínűségi változó, amit a tönkremeneteli valószínűséggel jellemzünk. Ekkor az árvízvédelmi gátakat azonos tönkremeneteli valószínűségre méretezték és építették ki. - A nyolcvanas évek végétől - egyes tudományterületek gyors ütemű — fejlődésével mind finomabb és a valóságot jobban megközelítő módszerek alakultak ki: — geotechnika: talajjellemzők egyre pontosabb meghatározása, egyre érzékenyebb állékonyságszámítási módszerek, — hidrológia: árvízi veszélyeztetettség egyre pontosabb előrejelzése, — közgazdaságtan-, döntési tudomány megjelenése, kockázat számítási módszerek fejlődése, egyre pontosabb gazdasági értékbecslés, — geofizika: sekélymélységü geofizikai módszerek alkalmazása, — távérzékelés és térinformatika - A fejlesztések a kockázati számításokon alapuló rendszerfejlesztés irányába terelődtek, így alakult ki az azonos kockázati szintek figyelembe vétele a töltések fejlesztésénél (Nagy 1996). Ezen ismeretek alapján nemcsak annak a lehetősége vált nyilvánvalóvá, hogy az árvízvédelmi öblözetek védőképességének fejlesztésénél és a gátrendszer kiépítésénél nem közömbös a mentesített terület értéke, hanem a megoldása is körvonalazódott. Nagyobb értékű öblözetnél a biztonságnak is követnie kell a magasabb gazdasági igényeket. Ezt eleinte a magassági biztonság növelésével adták meg (pl. Budapest, Győr és algyői olajniezök) később az ismeretek bővülése részletes gazdaságossági elemzéshez nyújtott lehetőséget. Az árvízi kockázati térkép a különböző valószínűségű árvízi- és árvízkár jellemzők kartográfiai megjelenítése. A kockázati térkép olyan különleges topografikus térkép, amelyen az árvízi jellemzőket grafikusan ábrázoljuk (Marco 1994). A térképezés több lépcsőből, szakaszból áll (Nagy-Tóth 1999, 2001 ): - az ún. indikatív elöntési térkép, fö témája a különböző valószínűségű (visszatérési idejű) árvizek által elönthetö területek kiterjedése; - az ái-vízveszély mértéke alapján szerkesztett zónatérkép teszi lehetővé a várha-