Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 481 rális hagyományokra vonatkozó tapasztalatainkra és a társadalmi együttélés szabályaihoz való viszonyunkra. Ennek a viszonynak az eszköze a beszéd, ami „az emberré válás legfontosabb mérföldköve". A mai társadalom ugyanilyen gyorsasággal fejleszti és globalizálja a technoszférát. A következö fejezetben bolygónk planetáris fejlődését mutatja be. Rámutat, hogy a globális változások forrásai (területhasználatok, biodiverzitás csökkenése, légköri gázok, éghajlatváltozások) egymással kölcsönhatásban állnak; de szerepüket ma még csak elkülönítve tudjuk vizsgálni. „De az ember okozta változások mai üteme távlatban nem tartható." A Föld bolygó planetáris fejlődésének, jellemzésében az éghajlattal, a biodiverzitással és az ember okozta ökológiai változásokkal foglalkozik. Rámutat; hogy az időjárás a légkör terméke, de alakításában részt vesznek a geoszféra, a vízburok és az élővilág hatásai is. A légkörzés, a vízkörforgás és a biogeokémiai ciklusok alakítják ki a biodiverzitást, amelynek 1. szakasza a kreatív pusztulás, 2. az élettér megújulása, 3. az élettér kihasználása, 4. az élettér konszolidációja. (Az elmúlt 500 millió évben öt ilyen élettér változási-pusztulási szakasz ment végbe.) Az emberiség okozta globális változások legsúlyosabbika a légkör felmelegedése, aminek üteme 0,1-0,15 °C/10 év. A másik fontos „hatásterület" a Föld növényzetének megváltoztatása. A földfelszín megművelt területe 300 év alatt 5%-ról 35%-ra gyarapodott. Az erdőké ugyanezen idö alatt 50%-ról 35%-ra csökkent (de nem egyenletesen!). Az emberiség lélekszáma pedig ugyanazon idö alatt tízszeresére, a terméketlen területek kiterjedése pedig ötszörösére növekedett. Emellett fokozódott - különösen Európában — a talajerózió és a talajvíz nitrátosodása. Az ember okozta globális környezeti változásoknak vannak általános sikerei és veszélyei, amelyekre a Szerző számos példát említ; ehhez járul a Föld lakosságának az egyenetlen eloszlása is. Fokozza a kedvezőtlen környezeti változásokat, hogy az ökológiailag káros jelenségek elleni közös társadalmi beavatkozásokat a piac mechanizmus fékezi és akadályozza. A II. rész 5. fejezete az élővilág szintugrásaival és időbeliségével foglalkozik. Ez a könyvnek az élővilág, s azon belül az emberiség kialakulásával, fejlődésének összetett problémáival, jelenlegi és eljövendő életlehetőségeinek kérdéseivel foglalkozó súlyponti része. Az alapkérdés az anyag, az élet és az emberi öntudat —mint az élővilág fejlődésének szintugrásai - rengeteg, máig megoldatlan, további elmélyült kutatásokra ösztönző problémát vet fél. Az emberiségnek a Szerző által nagyon elmélyülten és behatóan bemutatott fejlődése természetesen korunkban sem fejeződött be. Söt záró következtetésként hangsúlyozza, hogy az emberiség most további létének döntő szakasza előtt van. Az ezután következő 111. részben — A globalizáció küszöbén - címmel a Szerző az élővilág fejlődésének menetét mutatja be Európa példáján, azután az általa kétségesnek minősített globalizáció humanizálásának lehetőségeit vizsgálja, végül pedig a víznek a Föld életében betöltött egységes szerepét, és annak társadalmi hatásra bekövetkezett sokféle és nagymértékű megosztottságát tárgyalja. Altalános érvényűnek tekinthető bevezető megállapítása, hogy míg 100-150 évvel ezelőtt az európai civilizáció egységesen az emberiség javát szolgálta, addig a mai — társadalmilag egységesülő — redukcionista világkép kizárólagossá válása az ember és környezete kapcsolatának